A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története

lyet e nemből ismerünk.

3 A hazai céhtörténeti kutatás újabb eredményeiből tudjuk, hogy nem Debrecenben alakult meg az első borbélycéh hazánkban, hanem amint láttuk előbb Tokajban, Nagybányán, Sárospatakon és ilyen formában csak a negyedik hely illeti meg Debrecent.

4 Szabó Miklós főbíró és esküdttársai által kiadott céhszabályzat a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának kézirattárában megtalálható latin és magyar nyelven, amelynek teljes szövege így következik: „Mi, Somlyai Bathori Sigmond Erdély Országának vajdája, és az Székelyek ispanya, adjuk emlékezetire ez levelünkne rendiben, jelentvén mind azoknak az kiknek illik, hogy az egész Debreceni borbélyoknak részérről és személyekben, az tiszteletes Borbély András által, ugyan ezen borbély céhnek céh mestere által, adattatnak mi kezünkbe ugyan ezen mi Debrecen nevű városunk, regalra világosan irattatot és pecsetivel megerősíttetett némely levelei, lévén azokban némely articulusok, avagy ezen borbély attyafiságnak, avagy céhnek le írattatott rend szabási és szerzési, könyörögvén nekünk alázatosan, hogy mi ugyan azon ü leveleket, és minden abban valókat, erősseknek s kedveseknek itilvén lenni, ujjabb kegyelmességünkkel levélben szokint le írattatni, örökössé tenni és meg erőssiteni kegyelmesen méltóztatnánk. Az mely eö leveleknek rendi ez: Mi, Szabó Miklós fü bíró és Debrecen varasának az töb polgári eskütti és tanácsi, adjuk emlékezetül azoknak az kiknek illik, jelentvén ez mi levelünknek rendiben, jelenvalóknak es következendoknek, hogy az tiszteletes es eszes firfiak, ugy mint Borbély Jacab és Borbély Ferencz az mi polgár társaink, az önnön magok es az egész Debrecen Varassat lakozó sebgyógyítoknak, avagy mint közönségesen hijuk borbélyoknak nevekben és személyekben jövének az mi személyünk eleiben, kérvén minket méltóságos okokkal azon, hogy mi ö nekiek az töb jol rendelt varasoknak dicsiretes és javallot rend tartások szerint, valami attyafiui öszvegyült avagy céhet, az ü mesterségekben rendelnénk, szerzenénk, es meg erősítenénk, ez az mi varasunknak bizonyos erős pecseti alat, az ö rendtartásoknak okaert, adnánk és engednénk. Az mi kéréseknek es kévánságoknak mint igazaknak és méltóságosaknak engedvén közönséges és meg ért értelmünk egy más közöt elsőben lévén az mi bizonyos sententiank szerint, némely articulusok szerint le írt regulákat, az meg mondót sebgyogyito mesterembereknek ez ü utánnok egész maradékoknak az ü jóval való hasznokért rendeltük és adtuk. Az mely mi tülünk nekik adattatot articulusoknak es be rekesztéseknek rendi ez: Első articulus. Hogy az meg nevezet sebgyogyito mester embereknek hatalmok legyen arra, hogy minden esztendőnként az önnön tag jókból, eggyet, avagy ha szükség kévánnya kettőt céh mesterré választhassanak, az kik jelen való tisztre szentséges hittel meg esküttetvén a töb céh beliektül melto es illendő böcsülettel, erős fenyíték es büntetés alat tiszteltessenek. 2-dik. Sebessekröl való articulus. Hogy ha valamelyiknek az sebgyogyitok közzül nehéz súlyos es halaihoz közelgő sebessé avagy betege, az meg gyógyításnak okaert tanalkozik lenni, az az mester ember az céh mestert meg keresni es meg jelenteni tartozik es osztán egybe hivan az céh mester az több mester embereket, az olyan beteget az job mester emberekkel együt meg lássa, el járja, eseszében vegye es meg kérdezze, hogy ha az az mester ember jol gyogyitytyae vagy nem, hogy ha illendő es elégséges leszen a dologhoz, gyógyítsa maga, ha peniglen külömben tehát az ceh mester tiszti társat es segítőt tartozik mellé adni, hogy valamiképpen az első az ü mesterségében kart ne váljon, hogy ha pediglen valamely beteges, az ü mesterit avagy gyógyítóját el hagyni és máshoz magát adni telyeségesen akarná, tehát akkor méltó jutalmat az első gyógyító mesternek faratsaganak meg jutalmaztatva, mas mestert keresni es választani legyen hatalma rea. Az fizetésnek félelmeiül elijedt betegeket, avagy sebeseket pe3 Zoltai Lajos: Debrecen város lakossága foglalkozási ágak szerint. Régi Okiratok és Levelek Tára. 1906. 7—8. füzet 10. 4 A sárospataki borbély céh oklevelének kiadása csak néhány hónappal előzi meg a debrecenit, az előbbi 1583 februárjában, az utóbbi 1583 májusában kelt. Lásd: Zoványi Jenő: A sárospataki borbély céh rendszabályai. Történelmi Tár. 1891. 148. 132