A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Régészet, ókortudomány - Balla Lajos: Recusantes provinciales in Dacia
— a HA közlésétől függetlenül, jórészt epigráfiai forrásanyag alapján — rekonstruálható képébe? 2. Űgy véljük, elöljáróban utalnunk kell Dacia történetének legalábbis három fontos vonására: a térség sajátos katonai helyzetére, a Traianus és utódai által foganatosított nagyarányú telepítésekre, s végül a tartomány területén fennmaradt őslakosság problémájára. „Ein Wasserkopf auf einem Zwirnhalse" — így jellemezte Alföldi A. Dacia hídfőálláshoz hasonló helyzetét. 16 Ez a megfogalmazás a térség többoldalú fenyegetettségére, valamint arra utal, hogy a katonai, társadalmi és gazdasági szempontból legfontosabb erdélyi területeket csupán egy viszonylag könnyen sebezhető, két irányból (Bánát, Olténia) is veszélyeztetett „korridor" kötötte össze a „hátországgal", ill. Moesia Superior-ral és Inferior-ral." 16a — Aligha lehet vitás, hogy a lakosság tudatában volt annak, hogy biztonsága nem nyugszik a legszilárdabb alapokon, még a békés időkben sem. Ami a telepítéseket illeti: Eutropius sokat idézett szövege 17 és az epigráfiai emlékek egybevetése alapján a kutatás már régebben arra a megállapításra jutott, hogy Traianus nagyarányú kolonizációval kívánta benépesíteni a megritkult lakosságú Dáciát. 18 Habár a traianusi telepítés méreteit nem szükséges túlbecsülnünk, a telepítés ténye aligha vonható kétségbe. A császár Dáciában mindössze egy várost alapított veterándedukcióval (colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica, ill. Sarmizegetusa) 19 , a tartomány más körzeteibe polgári személyeket telepített, elsősorban peregrinus jogállásúakat. 20 A telepítések közvetlen célja: a bányaműveléshez (ampelumi bányakörzet) és a mezőgazdasági termeléshez megfelelő munkaerőt biztosítani. 21 Kimutatható, hogy a telepítések később is folytatódtak. 22 A későbbi translatio-k kapcsán kizárólag polgári személyek kerültek a tartományba. 2 ' — A priori feltételezhető, hogy a telepesek számottevő része nem találta meg számítását, ill. nehezen vetette meg lábát új hazájában. Dacia északi körzeteiben, amelyek benépesítése a kormányzat elsőrendű célja volt, viszonylag kevés lehetett a mezőgazdaság számára igazán alkalmas terület. — Az ókori bányákban uralkodó primitív körülmények közismertek. — Jellemző, hogy Daciában legalább öt városi rangú település nyerte el a ius Italicum privilégiumait, 24 ami elsősorban a kormányzat azon törekvésével magyarázható, hogy a lakosságot helyben tartsa. Figyelmet érdemel ezzel kapcsolatban, hogy az említett öt város közül négy a kései principatus idején, Commodus és az első Severi alatt kapta meg a ius Italicum-otP Ebben az öszszefüggésben szükséges utalni azokra a koncessziókra, amelyeket a tartományi lakosság felső rétege a vas- és sóbányák, valamint a császári tulajdonban maradt legelők kiaknázása, ill. hasznosítása kapcsán bérlet (conductio) formájában 16 Ld. W. Zwikker, Studien zur Markussäule I. (Amsterdam, 1941) 28. 16a W. Zwikker, i. m., i. h. 17 Eutropius VIII 6, 2. 18 Ld. L. Balla, Acta Classica Univ. Debrecen. 10—11 (1974—1975) 139—. további irodalommal. 19 CIL III. 1443, vö. N. Gostar, Apulum IX. (1971) 305—.; Balla L., Könyv és Könyvtár VII, 2. (Debrecen, 1969) 27—. 20 Ld. Balla L., i. m. (18. jegyzet) 21 Ampelumi bányakörzet: S. Mrozek, Apulum VII, 1. (1968) 307—. 22 Ld. CIL III 1322, cf. p. 1400. vö. L. Balla, i. m. (18. jegyzet) 23 Traianus után Daciában nem tudunk veterándedukcióról, ld. az adatokat D. Tudor-nál, Orase, tírguri si sate in Dacia romána (Bucuresti, 1968). 24 Dig. 50, 15, 1. 8—10. (Ulpian.), vö. N. Gostar, Anuarul Institutului de Istorie si Arheologie „A. D. Xenopol" (Iasi) 6 (1969) 127—. 25 Colonia Dacica (Sarmizegetusa): Traianus, colonia Apulum, colonia Napoca: Commodus, Potaissa: Septimius Severus vagy Caracalla (?), Dierna: Severi. Vö. N. Gostar, i. m., i. h.; Balla L., DMÉ 1969—70. (Debrecen, 1972) 98—.; id., Acta Classica Univ. Debrecen. 6 (1970) 66—. 121
