A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Nagy Mihály–Szakáll Sándor: A Debreceni Kollégium Szőnyi-féle ásványgyűjteménye

FÜGGELÉK Ezen a helyen soroljuk fel azokat az ásványokat és változatokat, amelyeknek a helyét bizonytalan összetételük miatt az ásványosztályokban nem tudtuk megadni. A Szőnyi által gyűjtött és a katalógusban az ásványok közé besorolt kőzeteket és műtermékeket is itt közöljük. Bizonytalan összetételű ásványok és változatok: ammiolit, aszpidolit, atacolumit, gourofán, grönlandit, hämatokonit, helleflinta, izopir, kakoklor, „képle", paterait, pizofán, polihidrit, „schwafelhydrat", uralortit, „uranocit", variolit, viserin, wessigit. Kőzetek: aszfalt, ditróit, eklogit, horzsakő, írásgránit, kagylósmészkő, kőolajszármazékok, kőszenek, márványok (rommárvány), mésztufa obszidián, perlit predazzit, sordawalit, szerpentinit, szferolit, szurokkő, tahilit, wehrlit. Műtermékek: cink, „cyán-stickstoff-titan", réz. * * * Befejezésül vessük fel mi is azt a kérdést, amit a látogatók rendszerint feltesznek: mi az értéke jelenleg a gyűjteménynek? A válaszadást több oldalról közelítve kísérelhetjük meg. A katalógus bejegyzései szerint a gyűjtemény egyes darabjait Szőnyi annak idején 60, 80, sőt 100 forintért is vásárolta. Az eddigiekben már többször idézett Kovács János leírja [5], hogy közvetlenül Szőnyitől szerzett értesülései szerint a nagy gyűjtemény ért a „szerb kormány" 18 000 forintot, a duplumokat is magában foglaló teljes gyűjteményért a jónevű Krantz ásványkereskedő — akitől Szőnyi is vásárolt — 34 000 tallért ajánlott. Koch Sándor Kossuth-díjas egyetemi tanár abban látja a gyűjtemény értékét, hogy annak jelentős része a múlt század közepén virágkorukat élő hazai bányákból származik. Ezeknek a bányáknak a művelése ma már nagybbrészt megszűnt, a darabok pótolhatatlanok, ezért a gyűjtemény jelentős tudományos értéket képvisel [9]. Szőnyi vonzódása az ásványok világához élete végéig tartott. A hagyományozásban biztosan szerepet játszott Szőnyinek egykori iskolája iránti szeretete. Bizonyosan nem tévedünk azonban ha feltételezzük, így látta biztosítva leginkább a gyűjtemény további fennmaradását, és mint ízig-vérig pedagógus egyéniség így remélhette, hogy az olyan nagy gonddal, évtizedeken át gyűjtött ásványok késő nemzedékek oktatásához is hozzájárulhatnak. Bármekkora is azonban az eszmei értéke valaminek, a gyakorlatban anynyit ér, amennyire hozzáférhető és a benne felhalmozott információ felhasználható. Reméljük, hogy tanulmányunkkal mi is hozzájárultunk a Szőnyi Pál által kitűzött célhoz, a gyűjtemény közkinccsé tételéhez. 70