A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Nagy Mihály–Szakáll Sándor: A Debreceni Kollégium Szőnyi-féle ásványgyűjteménye

Aktinolit Kristályospalákban gyakori. Sok darab van az Alpokból: rudas, oszlopos kristályok, vékony tűk kuszált halmaza, egészen a hajszálfinom szálas-rostos átmenetig, amit már amfibolazbesztnek nevezünk. (Itt említjük, mivel főként az aktinolit-sor tagjaiból áll). Ennek is találhatók itt különböző megjelenésű változatai, pl. hegyibőr, amiant, bisszolit. (Megjegyezzük, a gyűjteményben az amfibolazbesztek közé sorolt ásványok többbsége krizotilazbeszt. (Van még nefrit is (2978) a Jóreménység fokáról (Dél-Afrikai Közt). Amfibol (hornblende) A csoport legelterjedtebb ásványa. Sok magmás és metamorf kőzetnek lényeges vagy járulékos elegyrésze, de szkarnkőzetekben is otthonos. Kőzetekből kimállott bennőtt kristályok vannak Csehszlovákiából (Bilin-Bilina, Schima-Zim), melyek egy része bazaltos amfibol. Szép a 3028-as darab, mely egy nagy bennőtt (kb. 6 cm) kristály olvadt felülettel. Itt említhető a kirwanit (4666), mely egyfajta elbontott amfibol. Megtalálhatók még: pargasit (3023) Pargasról, SF; cummmingtonit (3039) Cummingtonból, USA; krokidolit (3045) és (3042) Wakenbachról, F, illetve Afrikából. Elveszett: richterit. Triklin amfibolok nincsenek a gyűjteményben. Megtalálhatók még az alosztályban: wollasztonit (Csiklováról, R); bustamit (Toszkánából, I); okenit (Grönlandról, 3828); pektolit (fotolit); rodonit (pajsbergit, klipsteinit); babingtonit; karfolit (Schlaggenwaldról, CS); sillimannit (fibrolit, monrolit, bamlit, bucholzit). D alosztály Fillo- (Réteg-) szilikátok I. főcsoport Csillámok és rokon rácsépítményű ásványok 1. alcsoport. Hármas rétegösszletű csillámok és csillámszerű ásványok Talk Мд

3

8цО

10

(ОН)

2 Kristályospalák felső övében gyakori. Sok szép halványzöldes, pikkelyes, leveles darab van Tirolból (Greiner, Zillertal). Figyelmet érdemelnek a következő álalakok: kvarc után Wundsiedelből, D (4138) és magnezit (keserűpát) után szintén innen (4139); spinell és pleonaszt után Fassatalból, I (4140, 4141); adulár (?) után ismeretlen helyről (4147); piroxen után Pargasról, SF (pirallolit) 2909). Itt említjük meg a bronzitból vízfelvétellel képződött változatot (bastit v. csillanópát), melyből több példány van a Harz hegységből (Baste). Muszkovit Gyakori csillámfajta. Fontos kőzetalkotó ásvány. Érdekes módon csak a változatai vannak képviselve: fuchsit Tirolból (de nem mind az, amit így jelöltek); öllacherit ismeretlen lelőhelyről (4358); margarodit; gilbertit; damourit (elveszett). Más szilikátok elbomlása után is gyakran keletkezik. Ezeket nevezték régen piniteknek és külön csoportot alkottak. Megtalálhatók: pinit (muszkovit álalak cordierit után); killinit; oösit; liebenerit; rosit, rosselan; gigantolit; pirargillit. Biotit Gyakori csillám. Főképpen semleges és kovasavban gazdag kőzetek elegyrésze. Szépek vannak Tirolból, A és Brewigből, N. Kiemelhető a 3375-ös darab, mely egy nagy (12 cm) álhatszöges lemez töredéke (USA). Van rubelián is a Laachi tó mellől (D). Megtalálhatók még: pirofillit (agalmatolit); paragonit; glaukonit; seladonit; margarit; lepidolit; clintonit (seybertit és brandizit az Alpokból és Észak-Amerikából gyönyörűek). Elveszett: flogopit. 57