A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lenkey István: Diákújságok Debrecenben II.

Lenkey István Diákújságok Debrecenben II. A balkáni-háborúk után az európai nagyhatalmak gyorsított ütemben fegyverkeztek és készültek a mindinkább elkerülhetetlennek tartott összecsapásra. Az Osztrák-Magyar Monarchiában is jelentős erőfeszítések történtek a hadsereg megerősítésére. A népszerűtlen trónörökös és felesége ellen 1914. június 28-án elkövetett merénylet meggyorsította az eseményeket. A hadüzenetet a parlamenti ellenzéki pártok is helyesléssel fogadták. A háború kitörése után ellenzékiek és kormánypártiak egységes lelkesedéssel támogatták a harcot. A huszadik század emberei többségükben már nem ismerték a háború borzalmait, s szinte egyhangú lelkesedéssel voltak benne. A harcterektől messze lévő népek, még ha emberrel, fegyverrel, élelmiszerrel érdekelve voltak is a háborúban, itthon folytatták békés munkájukat. A Hittanszaki Önképzőkör Közlönyének életében is ezt láthatjuk. Az első világháború éveiben szinte mindig pontosan megjelent. Igaz, megjelentetése körül a háború befejeződése után nehézségek adódtak, ennek ellenére a lap szerkesztői és munkatársai bizakodó lélekkel és kedvvel fogtak újra és újra munkához, hogy tovább vigyék a lapot. Érezték, és meg is fogalmazták, hogy a lapnak a múltja kötelez, jelenével pedig szolgálatot kell vállalnia: „... Lapunk múltja felelősségre kötelez bennünket. Bár a mostoha idők és körülmények, az anyagiakban való szűkölködés megnehezíti igyekezetünket, mindez csak sarkaljon bennünket fokozottabb munkára, eddze akaraterőnket, hogy nekünk dolgozni kell, küzdeni, harcolni a nehéz sorssal is. Egy pillanatra sem szabad elcsüggednünk. Nem szűnhet meg lapunk egy pillanatra sem. Nem! Most kétszeresen nem, amikor minden erőnket nagy eszmények szolgálatába kell állítanunk, egyházunk, hazánk, társadalmunk felvirágoztatásának érdekében".

1 Ez a cél tudta mindig előteremtetni a lap megjelentetéséhez szükséges 50 százaléknyi összeget.

2 Az 50. évfolyam megindulásakor Gyülvészi István (1899—1976) szerkesztő így foglalta össze a múltat: „Félszázados élete megmutatta, hogy bár kimondhatatlan küzdelmek árán, melyekbe nem egyszer fentartásra hivatott tényezők is nyújtottak rombolásra, pusztításra alkalmas anyagot, joga és ereje van a további fennállásához".

3 Még huszonhat éven át tudta több kevesebb sikerrel betölteni küldetését, összefogta az ifjúságot, rajta tartotta kezét az »élet ütőerén«, mert azt a célt kívánta szolgálni, hogy olvasói tájékozottak legyenek a szűk kör — a Kollégium —, a bővebb kör, a város, az ország és a legbővebb kör, az európai főiskolai élet hírei, eredményei, gondjai felől. A Közlöny sokrétűségével ennek és «-az egyéni önállóság fejlesztése mellett a pályatársi összetartozandóság nagy gondolatának hangsúlyozásával bontunk ma zászlót« — írta Gyülvészi István/

1 1 Szerkesztő Zámbory Sándor: 1921—1922 = 1921. 1—3. szám. 2 Erre vonatkozóan Id. Lenkey István: Diákújságok Debrecenben I. = Déri Múzeum Évkönyve 1977. (Debrecen, 1978) 510. 3 1919/1920. 1. szám. 4 Uo. 499