A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lévay Botond: Tücsökzene. A költői személyiség néhány kérdése

kényszere miatt hasonlatos Arany János őszikék korszakához, hanem a nyilvánosság ideiglenes kizárásának görcsoldó varázsszerével a költői pálya önsebének titkos gyógyítása tekintetében is. Szabó Lőrinc személyiségalkatának panteista-kozmikus hajlamát mozgósítja a tücsökszó az élmények asszociálásával: lelkek, szellemek gyuládnak a tücskökben, ős-jelek, ahogy néha rajtunk átcsap a csillagközi vágy tüze-árama. 4 Férgek, istenek A Nyitány konkrét élettényeket nem tartalmaz, a költői közlés visszafogott, az asszociációk kidalolásra váró lehetőségeket csillantanak fel. A lélek békeóhajában a tücskök asszociatív hatása felidézheti az élet régmúlt derűjét, az önmagyarázat és számvetés egyetlen biztos pontját. Ezt szolgálja — az életfolytonosság panteisztikus hite, egyelőre konkrét élményanyag híján. Az életmozzanatokat tárgyaló későbbi ciklusokban a tücsökszó felidézi a konkrét élettartalmakat, a narratív vagy élmény elemző megjelenítés önálló versértelmezési lehetőséggel bír, s a tücsökszó sokszor csak láthatatlan élményinspiráló e lírában. A Nyitány hét versből álló ciklusáról megállapíthatjuk az egész Tücsökzene szerkesztésének összefoglalásaképpen, hogy maga a mű nem kizárólag a számvetés és magyarázat aktualizációja miatt íródott. A mű e szándék koncepcionális megvalósulásától függetlenül is lezárt és egész; Szabó Lőrinc személyiségének alakulásáról és költői világának élménytartalmairól csorbítatlan képet kapunk. Mindezek megvalósulása teszi lezárttá a művet. A Tücsökzene eredendően lírai fogantatású mű, az emlékezet által újraszült élmény közlését Szabó Lőrinc vallomástevő szándéka fűti. A lírai értelemben vett vallomásosság nem a verstípusok minőségéből, nem az élmény közléséből adódik, hanem a mű szerkezetének és időszemléletének harmonikus megvalósulásából. A költői emlékezés tudatvilága és a mű szerkezete közötti viszony kettős. Az emlékezés, a tücsökzene mágikus hatására, megindítja a költőben azt az élményközlő lírai forrást, mely a Tücsökzene szinte minden versében külön-külön és ugyanakkor önállóan tartalmat képes ölteni. Az egyes daraboknak ez a szerkezeti háttere tulajdonképpen a költői szubjektum világával azonos. Szabó Lőrinc Naplójából kitűnik, hogy tudatosan törekedett arra, hogy az egyes darabok „lehetőleg önállóak legyenek", bizonyos esztétikai autonómiával rendelkezzenek a mű egészének életében. Azt is tudjuk, hogy a költő ezeket a verseket „negyvenéves állandó ihlettel" írta. A Tücsökzene szerkezetének eme belső építkezése — látni fogjuk, éppen a tücsökzenében rejlő asszociatív lehetőség folytán —, kapcsolódik a mű időszemléletének síkjaihoz. Hiszen a megszerkesztendő versélményeknek aktualizálódniuk kell a kész költeményekben, megszületésükhöz a költői tudat megtermékenyítő időélményei járulnak hozzá. Ezért beszélhet Rónay György az emlékezéssel kapcsolatban „többszólamúságról": „melyben egyszerre van jelen s egyszerre zeng a fölidézett múlt is, meg az emlékezés aktusának jelen ideje is."

2 Rába György idézi tovább Rónay gondolatkörét: „mintha a lelki életnek valamiféle, prelogikus állapotát vagy inkább tevékenységét ragadná meg (a költő): azt, amelyikben az asszociációk spontán játékában még nem érvényesül az értelem kiválasztó és rendszerező munkája."

3 Ezzel a megállapítással már nem tudunk egyetérteni, mert ez a „többszólamúság" a Tücsökzenében a költői tudatosság szolgálatában áll, nem az élményközlés ösztönösségéből fakad. (345 Töredék: A tücskökhöz) Lehetetlen is 370 verset adott elvek mellett egyszólamú 2 Rónay György: Szabó Lőrinc: Tücsökzene = It. 1959. 2. sz. 296. 3 Rába György: Szabó Lőrinc. (Bp. 1972.) 142. 482