A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Nagy Mihály–Szakáll Sándor: A Debreceni Kollégium Szőnyi-féle ásványgyűjteménye

Lelőhelyek, gyűjtési módszerek A katalógus az ásványok csoportosítása alapján állt össze. Ebben a fejezetben megkísérelünk a lelőhelyek alapján képet adni a gyűjtés területéről. Megszólaltatjuk a katalógus bejegyzéseit és az ásványok alatt a dobozokban sárguló cédulákat. Mindezt a teljesség igénye nélkül tesszük, célunk itt is az ásványgyűjtemény ismertetése, illetve Szőnyi gyűjtési módszereinek a felderítése. Izgalmas feladat volt kiválasztani, hogy a sokféle írás közül melyik a Szőnyi kézírása. Ez végül is a már említett kéziratokkal [6] való összehasonlítás alapján sikerült. A 4. kép alsó sorában bemutatunk ezek közül két jellemző cédulát. Ezeken nem csak az ásvány besorolása, neve, lelőhelye szerepel, hanem a rá vonatkozó irodalom is, oldalszám szerint. Breithaupt és Leonhard munkáiból készített vaskos jegyzetcsomói maradtak meg a könyvtárban Szőnyinek. Kitűnik ezekből, hogy nem csak gyűjtötte az ásványokat, hanem a meglevőkről minél többet igyekezett megtudni. Összegyűjtve a régi katalóguscédulákat megállapíthattuk, hogy Szőnyi mintegy 20 ásványkereskedővel állt kapcsolatban (példák az 5. képen). Tőlük vásárolta gyűjteményének mintegy a 20—30%-át. (Ez az adat nagymértékben becsült érték, mivel a vásárlás módjára utaló bejegyzés a katalógusban nincs, a cédulákból pedig sok elveszett.) Az óvatosan becsült adat mutatja, hogy Szőnyi jelentős összegeket költött gyűjteménye gyarapítására, különleges, vagy ritka darabok beszerzésére. Következzék itt néhány a katalógusból kiragadott adat az ásványok értékmegjelölésével. 3604. Orthoklas, feldspath, opalizáló. Norvégia 1 f. 30. 3139. Phenakit++, Frammont, Vogesen 2 tallér. 2669. Opál, tűzopál. Zimapan, Mexico 10 tallér. 147. Allemontit, dárdany-mireny. Allemont 25 forint. 3282. Epidot, pistazit. Schwarzenstein. Tyrol 50 f. 220. Gyémánt, sárgás. 0,4560 g 80 forint. 833. Hauerit, manganbisulfuret+. Kalinka. Vételár. 100 f. becsár 200 forint. A haueritről idézzük Kovács János érdekes leírását [5], aki Szőnyi sajátkezű feljegyzésére hivatkozik: Kalinkán — miután a víz elöntötte —, a bánya beomlott. Ilyen nagy darab csak három van, egy a budapesti múzeumban, egy Bécsben, a harmadik pedig a gyűjteményben (7. kép). További cédulák tanúsága szerint Szőnyi sok gyűjtővel volt cserekapcsolatban is. Ezek között nem csak magánszemélyek voltak, hanem intézmények is, mint pl.: F. Pisani intézete Párizsban, vagy a freibergi bányászati akadémia (5. kép, 3. sor). Gyűjteménye jelentős részét Szőnyi kezdettől fogva személyesen gyűjtötte. Bár a Kárpát-övezetből is találunk kereskedőktől vásárolt darabokat (pl. Krantz, Egger, Helfer, dr. Baaders Sohn), de nagyon szép sorozatok vannak pl. Tirolból (albitok), vagy Selmecről (dolomitok). Ezekről jogosan tételezhetjük fel, hogy saját gyűjtésből származnak és cserélési szándékkal gyűjtött belőlük többet. A katalógus szerint ismeretlen lelőhelyű darabok egy része jól azonosítható (pl. antimonitok Felsőbányáról, libetenitek Libetbányáról stb.). Ügy véljük, hogy ezek is Szőnyi sajátkezű gyűjtései. Éppen azért nem írt hozzájuk cédulákat, mert jól ismerte őket (rendszeres katalógusa nem is volt a gyűjteményének, az ásványok egyrésze nem szekrényekben, hanem ládákban volt elhelyezve). A katalógust író Kovács János viszont vagy nem ismerte fel lelőhely szerint az ásványokat, vagy nem akarta a hiányos adatokat kiegészíteni. A gyűjteményben levő legnagyobb darabok mérete sem haladja meg általában a 8 cm X 10 cm-t. Rendkívüli esetnek számít tehát a katalógusnak ez a bejegyzése: „ 3387/a. Biotit ++, leveles. 31 cm széles, 25 cm hosszú táblában, külön polczon." Ez a minden bizonnyal ritka darab sajnos elveszett. Tekintsük most át Közép-Európából kiindulva egyre táguló körben a gyűjtési területeket. Ez kb. megegyezik az ásványok lelőhely szerinti gyakoriságával 41