A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc ijfúkora, pályakezdése

ségek. Ebben a légkörben a képzőművészet magyar eredményei szinte teljesen átértékelődtek".

31 Ebben a helyzetben élt és dolgozott Medgyessy 1919—1924 között. Jó ideig mellőzésben volt része, a Magyar Képzőművészetek Egyesülete nyilvánosan elmarasztalta a Tanácsköztársaság ideje alatt tanúsított magatartása miatt.

32 Arról szó sem lehetett, hogy bejusson a főiskolára, megbízást sem kapott 1923-ig, az azt követő hét évben is sorozatos kudarcokban volt része, perifériára szorították a nálánál jóval gyengébb művészi erők. Szerény anyagi körülmények között élt a Százados úti telepen, idős szüleit is kellett volna segítenie. 1919—21 között gyakran küldött haza szobrokat eladásra, de a háború utáni szűkös anyagi viszonyok között ezzel sem boldogult. Mint édesanyja írja 1920 nyarán: „a szobrot elhozta Pali, ha elkel, eladja, de hát itt bizony nem megy", majd decemberben: „a két szobrot Ilonka elküldte a mové-ba eladni. 2 ezer koronára tétettünk egyet, nem tudom elkel-e? Ha elkel, megadjuk Ilonkának a tartozásodat". A szobrok eladásában Senyéi Oláh István is segédkezett, erre utal édesanyja 1921. V. 16-i keltezésű levele: „Ferinek a Fürdő szobrát kérték 600 koronáért, de nem merte odaadni a festő... elhoztam, nem kell a szobor, nem jöttek érte a Menekültek-ért sem".

33 A „Menekülők" c. domborműről és a „Súroló aszszony" с színes gipsz kisplasztikáról van szó, amelyet Medgyessy végül letétbe helyezett a városi múzeumnál, a „Lovas"-sal együtt. Ugyanakkor a város megvásárolta a múzeum részére az 1912-ben készült „Táncolók" relief gipszét. „El kellene kérni, míg el nem törik ott a városházán" — írja Medgyessy aggódva Zoltai Lajosnak —, „Majd kérni fogjuk egyszer a várost, ha lesz pénze, hogy öntéssé meg — Egész másként hatnak, mint így — s azonkívül örökösek". Aggódó jóslata teljesült; a „Táncoló" relief át sem került a múzeumba, a „Súroló" és a „Menekülők" mellé a „megsemmisült" szó került a leltárkönyvbe, a „Lovas"-t viszont a „művész visszavitte öccse által".

34 Első itthoni síremléke 1918-ban készült a Kerepesi úti temetőbe, Lengyel Béla egyetemi tanár részére „kissé indiai lefolyó drapériával".

35 (A mű eredeti példánya a Nemzeti Galériában van.) A második Debrecenbe került, dr. Láng Sándor fiának sírjára, a római katolikus temetőbe. (1981-ig magántulajdon volt Fellegi Vince az emlékháznak ajándékozta ) A kőből faragott relief íjazó fiúalakot ábrázol, ezalatt rovásírás olvasható. A szöveg érthetetlensége, olvashatatlansága miatt nézeteltérése támadt a családdal.

36 Valószínűleg ez a rovásírás első alkalmazása Medgyessy szignói sorában. A dombormű az egyiptomi művészet hatását tükrözi: a legnagyobb felületek törvénye szellemében oldalnézetben ábrázolja az arcot és a ballábát, szembenézetben a mellkast. Ha áttekintjük az 1905—1921 közti szakaszt, a pályakezdést, meg kell állapítanunk, hogy külső és belső történésekben meglehetősen gazdag volt. Rengeteg hatás érte a fiatal Medgyessyt, de meglepően hamar rátalált saját útjára, felismerte lehetőségeit. 1903—1910 közötti műveinek csak kis részét ismerjük, zömével Párizsban maradtak, vagy eltűntek itthon. 1908-as „Tehervívő"-je, 1909-es „Menekülők" reliefje az életmű fontos darabja közé tartozik, még akkor is, ha e 31 Idézet Perneczky Géza előszavából (In. „Kortársak szemével" с cikkgyűjtemény 30—31.) 32 Ld. Margitay Ernő: Vörös művészeti politika c. cikkét („Magyar Iparművészet" 1919. XXII. évf. 50—62.) és a „Magyarország" 1920. július 20-i számát. 33 A levelek az OSZK 25/298., 299., 832. sz. alatt találhatók. 34 Medgyessy 1921. okt. 21-én kelt levele a Városi Múzeum adattárában található. Ld. még az 1921-es múzeumi jelentés 12. és a leltárkönyv 1921/7—8—9. tételét. 35 Nyilatkozata László Gyulának. 36 A művész kéziratos naplójában, 1921/5. tételénél írja: „Az anyja majd megpukkadt mérgében, hogy a jelmondatát senki se olvashatja el". 378