A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas László: Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützki levele

Kitűnik a levélből К. Tóth Mihálynak a nemzetiségi kérdésben való állásfoglalása is, amikor ezeket írja: „Első jelenség leend — ti. az összes emberfajnak társadalmi életphasisainak változásakor — a nemzetiségek kibékítése". Majd ezt írja Karolinának: ,Kezet fogok veled, ha azt mondod, hogy a németet azért, mert német, nem tudod gyűlölni. Én sem." Hangsúlyozza azonban, hogy „Midőn minden népfajok iránti humánus érzeményemet bevallom, sőt erkölcsi kötelességemnek ismerem, az által nem mondok le saját nemzetem, s ennek nyelve iránti kegyeletes buzgó szeretetemről. 5. kép Könyves Tóth Mihály S hogy az olmützi várbörtönben, K. Tóth Mihály környezetében valóban mennyire elmosódtak a nemzetek közötti különbözőségek, erre is találunk a levélben példát. Miután 3 lengyel rab kitöltötte büntetését és indult a kényszersorozásra (!), „jó magyar tokány-vacsorával" 45-en búcsúztak tőlük. A búcsúvacsorán Dobay honvédezredes mondott pohárköszöntőt, kit maguk között a foglyok „kis Bem"-nek neveztek, de lengyelül nem tudott. Magyarul mondta hát: „Nem tudok nyelveteken, csak egy szót: Bem!". S amikor ezt a szót kimondta, a lengyelek a meghatottságtól „mélyen az asztalra borulva válaszoltak: Kos313