A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben

egyelőre Miskolcig nyomul ahol megfelelő mennyiségű élelmet gyűjt össze. Itt bízta meg Cseodajev tábornokot, a IV. hadtest parancsnokát is azzal, hogy vonuljon Debrecenbe, itt szedjen össze megfelelő mennyiségű élelmet, majd vonuljon vissza a fősereghez. Debrecen elfoglalásának az élelemszerzésen túlmenően elsősorban politikai jelentőséget tulajdonítottak, hiszen olyan várost szándékoztak megbüntetni, amely a szabadságharc fővárosa volt, s amelynek falai közt hirdették ki az európai legitimitást is súlyosan veszélyeztető függetlenségi kiáltványt. Paskievics Cseodajevnek a következő részletes utasításokat adta. 1. Közölje a lakossággal, amennyiben önként alávetik magukat törvényes uralkodójuknak, bántódásuk nem lesz. Ellenkező esetben menthetetlenül elpusztulnak. 2. Debrecenben és környékén szedjen össze hatezer csetver (194 520 bécsi véka) gabonát s gondoskodjék az elszállításukhoz szükséges fogatokról is. 3. Három napi debreceni tartózkodás után vonuljon Tiszafüredre, ahol a fősereghez csatlakozik. Ide július kilencedikén kellett volna megérkezni.

8 E veszéllyel kellett volna szembenézni vizsgált térségünknek, illetve az itteni népfölkelésnek. Aligha csodálkozhatunk azon, hogy erre teljességgel alkalmatlannak bizonyult. A debreceni expedícióban részt vevő orosz hadtest létszámát ugyanis 30—35 000 főre tehetjük, amellyel szemben reguláris magyar katonaságot egyszerűen nem tudtak felvonultatni. Hozzá kell tennünk, hogy az orosz hadmozdulat váratlanul érte a magyar politikai és katonai kormányzatot, arra egyszerűen nem is számítottak, s mint látni fogjuk, Kossuth Lajos is csak július hatodikán adta ki ezzel kapcsolatban az első intézkedéseket. Az orosz hadtest pedig már harmadikán Debrecenben volt. A szervezett ellenállásra, pontosabban a menthető dolgok mentésére egyedül az a Sillye Gábor tett kísérletet, aki hivatalosan ekkor csak Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője volt, hiszen kormánybiztosi megbízatásától még májusban elmozdították, s hivatalos megbízást azóta sem kapott. Tevékenysége természetesen ekkor csak a Hajdúkerületre korlátozódhatott, hiszen korábbi kormánybiztosi megbízatása is a hajdúvárosokra vonatkozott. Sillye Gábor mindenekelőtt a hadifelszereléseket, hadianyagokat és élelmiszertartalékokat igyekezett biztonságba helyezni, majd pedig kísérletet tett a népfölkelés megszervezésére is. A szervezés központját áttette az ellenség útjába eső Hajdúböszörményből Hajdúszoboszlóra, s intézkedéseit, parancsait az oroszok debreceni tartózkodása idején is innen adta ki. Mondanunk is felesleges, hogy mindehhez milyen személyes bátorság kellett. Már 1849. június 29-én arról értesülünk, hogy a Bocskai nevét viselő 53. honvédzászlóalj Hajdúböszörményben levő felszerelését Nagyváradra szállították, hogy „azok az ellenség kezébe ne kerüljenek".

9 Július első napján pedig Sillye Gábor azt jelenthette Kossuth Lajosnak, hogy „minden el van szállítva", s biztonságba helyezve.

10 Ugyanezen a napon küldött még a Bocskai (17.) huszárezred parancsnokának tizenhét újoncot és harminchat lovat, amelyet Böszörmény városa adott, de biztonságba helyezte a kész egyenruhákat is.

11 A Bocskai huszárok újoncait is elvezényelték a térségből, s azok június 28-án vonultak keresztül Debrecenen.

12 Sillye az 53. zászlóalj részére is küldött az utolsó pillanatban tizenöt újoncot.

13 A Hajdúkerület esetében tehát azt kell mondanunk, hogy Sillye Gábor tevékenységének eredményeként azt katonai szempontból sikerült kiüríteni. Nem mondható el azonban ez például Debrecen városáról, ahol a megszálló cári csa8 Varga Zoltán: Debrecen az orosz megszállás alatt. Sárospatak. 1930. 1—6. és vö. Szabó István: Debrecen 1848—1849-ben. (Debrecen, 1928.) 9 Hadtörténeti Levéltár (Továbbiakban HtL) Sillye Gábor kormánybiztos iratai (továbbiakban Sillye-iratok) 35/352. 10 Uo. 36/12. 11 Uo. 36/13. 12 Varga i. m. 6. 13 HtL Sillye-iratok 36/13. 269