A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények

láljuk rajta, amit a többi edényen. Oldalát a XIX. század elején készült edényekhez hasonló függőleges bordák tagolják. A fazekas céh 1869-es kannáját a XIX. század második felében igen elterjedt domborműves díszítéssel látta el a készítője, amely azonban már jól tükrözi a fazekasság művészi színvonalának hanyatlását. A fazekas ifjúság kancsója a legkésőbbi debreceni céhedény. Ennek szintén ismerjük mesterét, Szőlősi Józsefet, aki a XIX. század második felének egyik jó kezű mestere volt. Figyelemre méltó, hogy Debrecenben kevés céhedény készült cserépből, és ezek sem mutatják azt az egyöntetűséget, mint a veszprémi céhedények. Miután jellegzetes céhedény típust nem találtunk Debrecenben, vizsgáljuk meg azokat a közös sajátosságokat, amelyek mégis kimutathatók rajtuk és amelyek révén elkülöníthetők a többi világi és egyházi hasonló formájú edénytől. A céhedények feliratai a kötélverő céh kis ezüst pohara és a szűrszabók nagy cserépkorsója kivételével mind megörökítették a céh pontos nevét, a főbb tisztségviselőket, azaz a két céhmester nevét, ritkábban a céh nótáriusa nevét. A legénytársasági edények közül a szűcs legények 1746-os pohara és a fazekas céh két kancsója maradt fenn, az előbbin az atyamester neve után a dékány és a nótárius nevét találjuk, míg a fazekasokén az atyamester mellett bejáró mester, nagydékány és kisdékány is szerepel. A nevek mellett mindig megtaláljuk a készítés pontos dátumát is. A feliratok az ezüst és óntárgyaknál vésettek, a vörösréz edényeken szintén, az ötvösök habán kannáján festettek, a debreceni fazekasok készítményein a kötélverő céh 1828-as domborműves monogramján és az évszámon, valamint a másik korsójuk évszámán kívül karcolt a felirat. Néha keretbe foglalták a feliratot, a szabók 1626-os ónkannáján pajzsban helyezték el, majd a XVII .század második felében olasz koszorút alkalmaztak keretként az ötvös tárgyakon. A cserépedények esetében mindig szív alakú, és általában domborműves a keret. Ha edénytípusonként a díszítményeket vizsgáljuk meg, akkor az ötvös tárgyakon stilizált növényt és ornamentális díszítőelemeket találunk, az ónedények között a kerékgyártókét virágdísszel látták el, míg az ötvösökén a madár is megjelenik. Hasonló jellegű egyszerű kis virágos ág látható a paplanosok kondérján. A cserépedények közül csak az 1847-es fazekas ifjúság kantáján találunk gazdag díszítést, amelyen ismét feltűnik a madár A fazekas céh 1869-es kannáján a korszellemnek megfelelően megjelenik a magyar címer. Céhjelvénnyel a debreceni edényeken ritkán találkozunk. A legkorábbi a szabók ónkannáján 1626-ban egy olló, majd a mészárosok 1696-os poharain a mészáros bárd, kés és késfenő acél, a kovácsok 1694-es poharán két pisztoly, alatta lakat, szokványos ábrázolásban. A kovácsok 1758-as poharán szintén munkaeszközöket látunk. A habán edények, így az ötvösök kannáján a készített ötvöstárgyak közül gyűrűt, talpas serleget ábrázoltak, míg a csizmadia kancsón munkaeszközök láthatók. A cserépedények közül egyedül az asztalosok kancsóján szerepel fűrész és balta. Végigtekintve a debreceni céhek edényeire vonatkozó levéltári forrásokat és a fennmaradt tárgyi anyagot a veszprémi céhedényekkel összehasonlítva, szembetűnő a fémből készült edények többsége a cserépedényekkel szemben. Vizsgálatunk igazolta Nagybákay Péter megállapítását, hogy a fémből készült edények a gazdagabb városokban voltak használatosak, míg a kisebb mezővárosokban és falusi céhekben cserépedényeket használtak. Debrecen esetében a másik kritériuma — azaz, hogy többnyire német jellegű céhekkel kapcsolható össze a fémedények használata — nem érvényes, mert Debrecen kézművesei még a XVIII. században is teljes egészében magyarok voltak.

87 Ha az egyes céhek edénykészletét vesszük vizsgálat alá, az állapítható meg, hogy szinte mindegyik rendelkezett a felsorolt edényekből több-kevesebb darabbal. Legteljesebb képet a kötélverő céh edényeiről kaptunk, amelynek a XVII. századtól a XIX. század 87 Nagybákay i. m. 148. 263