A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények

Főzőedények is tartoztak a céhek tulajdonába. Már a kalmár céh jegyzőkönyvében 1764-ben említenek eltört két nagy fazekat.

33 Főzőedény mivoltát a kötélverő céh jegyzőkönyve őrizte meg, amelyben 1 nagy főzőfazék meghatározással szerepel 1797-ben.

34 Ugyanitt szerepel 14 tányér is, melyeknél anyagukra vonatkozóan utalást nem találunk, de mivel a már említett óntányéroknál az ón anyagúakat külön megjegyezték, valószínűleg itt cseréptálakról van szó. Mielőtt az edényeket bemutatnám, a debreceni céhek ünnepélyes együttléteit vizsgáljuk meg. Nagybákay Péter részletesen ismertette a céhek lakomáit, áldomásait.

35 Debrecenben hasonlóan a céhmesterválasztás, a mesterasztal adása, a szolgáló mester ráköszöntése, a társpohár jelentettek nagyobb, ünnepélyesebb összejöveteleket. Ezekről a céhiratok kevés adatot tartalmaznak, többnyire csak megemlítik

4 az egyes alkalmakat. Csupán a legényavatásról és a társpohárról jegyeztek fel pontosabb leírást a lakatgyártó, a csiszár, a kovács ifjúság 1609-ben kiadott rendtartásában. Az inasszabadítás után két hétig kell a legénynek megmaradnia mesterénél a remek kiválasztásakor, „azon két hét eltelvén az Senkeletet fel mondassad és igy szólj a Dékánynak: Tisztelendő jámbor Atyafiú Atyafiuságod mondja fel énnékem a senkeletet, én is hadd tudjam mi lényen az én borra való pénzem, mert nem adják meg teneked addig a borra való pénzed, mig a senkeletet nem hallod."

36 Ugyanennek a céhnek egy 1617-es újabb rendtartása ismét foglalkozott a társpohárral. Először a mulatságok helyét szabta meg: „Mulatások helye az Atya Mester házánál légyen, az hol a Dékány vigyázzon a jó rendre, az asztalt megtiltsa, egymáshoz minden tisztességgel legyenek." Majd leírja a társpohár szokását: „Az ifjúnak nem jár borra való pénze, mig kóltsot nem harapott: mert a Senket nem mondja fel a Dékány addig. A kóltsharapás áll 180 den. de ha a tollát leharapta, semmit ne adjon. A kóltsharapás tehát 180 den. de a Társpohár den. 400. Erőltetni a boritalra senkit nem szabad, a legkisebb pohár is nem több 3 heti bérnél. Aki a belikomból nem ivott adjon 6 den, ha kiissza hozassa teli."

37 Ismeretes volt Debrecenben a társpohár adás is. A kötélverő céh 1672-es rendtartása írja: „Társpoharat adjon az inas."

38 A fazekas céh artikulusai 1715-ben pénzben szabták meg: „tartozik Társpohár pénzt 16 ft-ot letenni."

39 A fazekas legények fennmaradt köszöntő versei között Társpohár adáskor mondandót is feljegyeztek: 1. Isten kegyelméből felvirradván mára Nemes gyülekezet jutván ez órára Áldván az ur nevét nézvén jó voltára Hogy reám vigyázott mint saját fiára 2. Tanuló inas időmet haladtam Ámbár terhe alatt nem egyszer fáradtam Tűrésemmel mégis példáját mutattam Hogy a tanulásban állandóan maradtam 33 Kalmár társaság számadásai HBmL. IX. 14. 7. 1764. 34. Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1797. 35 Nagybákay i. m. 139—142. A legújabban Dr. Bartócz József: Mezei grófok és más mesterségek (Bp. 1977) 19—21. 36 Lakatgyártó csiszár és kovács ifjúság rendtartása 1609. DMÁTDGY. Szap. 1906. 749. 37 Lakatgyártó nemes ifjúság artikulusai 1617. DMÁTDGY. IX. X. artikulus. A debreceni céhszokások emberségét bizonyítja, hogy tiltja a borivás erőltetését, nem úgy mint ahogy Richter M. István írta: Mesterlegény avatás a céh világban. Ethn. LI. 1940. 78—79. 38 Kötélverő céh privilégiuma 1672. HBmL. IX. 18. 1. XVIII. art. 39 Fazekas céh artikulusai 1715. DMÁTDGY. Szap. 1906. 550. 230