A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Sápi Lajos: Névtelen debreceni építők

leg az befolyásánál fogva, melyet az épitészetbeni izlés nemesítésére, mint szinte az épületeknek egésségi 's biztosítási tekintetben — czélszerübb szerkezetére — működni más városokban — hol illyesek léteznek — tapasztaljuk. — Ennek felállítása által — reménylyük — elenyészne 's teljesítve lenne azon óhajtásunk, mi szerint azon rendetlenségek elhárítására, mellyek jelenleg az építkezésben — legényeink önkényes 's törvénytelen — minden terv nélküli vállalataik által történnek — 's mellyek miatt a' mesterek részint vállalatuknak teljesithetése, részint nagy adójuk lefizethetése iránt — a' legkétségesebb 's mindig függő körülmények közzé szorulnak, — ezeknek elhárítására óhajtanánk: egy oly bizottmány létesítését, mellynek minden uj, 's nagyobb szerű újításoknál — beadandó terv nélkül — meg nem engedése — tisztében állana, 's a^ midőn is minden oly tervet, melly nem rendes mestertől való, vissza utasítana; melly egyedüli mód által véljük legényeink fékezhetetlen kicsapongásainak egy részről gátat vetni, más részről az építések körül történő számtalan vissza éléseket és rendetlenségeket, sikeresen orvosolni. — Debreczenben február 27^én 1847 A' debreczeni b. kőműves czéh." Bár a fent ismertetett Országos Ipar Egylet megalakulására indított mozgalom elméletben megszüntette az évszázadok óta fennálló céh rendszert, az 1848— 49-es szabadságharc alatt és után jelentkező sokszor rendezetlen közigazgatási intézkedések következtében a kőműves céh működése — ha akadozva is — rövid időre tovább folytatódott. Povolni Ferenc 1847-ben bekövetkezett tragikus halálával az 1852. nov. 6-án készített adóztatási osztályozás szerint már csak az alábbi 5 mestert tüntetik fel: Vetsey Imre I classis Bartsay Miklós II classis Éberszt János II classis Bekő Albert III. classis Sáska János III classis Az egykori céhiratok között a vándorlegények összeírása a különböző céheknél még 1852—55—56—62—63 évekből megtalálható, de a mesterek további classificatiojai már hiányzanak; azok végleg elmaradnak. De a kőműves céhek működésével együtt megszűntek a többi iparok, mesterségek céhrendszerei is: amelyek sok évszázadon keresztül nemcsak az egységes adóztatás, hanem az egyes iparágakon belül a tisztességes verseny, az áruk jó minősége feletti őrködés, valamint az ipari oktatás letéteményesei voltak. 1854-ben az 1802. évi nagy tűzvész után bevezetett szabad tégla vetés korlátozására hozott városi polgármesteri hivatal körrendelete már nem is említi sem a téglavető, sem a kőműves céhbe tartozó mestereket; amely szerint „Az építkezésekről szóló jelentésekből azon tapasztalásra jutván, hogy Tan: Urak az épületekhez kívántató 's saját használatra kivettetni kért 's többnyire felesi páron mennyiségben kitett tégláknak valódi szükségletét alaposan megnem vizsgálják, hanem a' menyit egyik vagy másik folyamodó kér, ugyan annyinak kivethetését véleményezik, a' nélkül hogy véleményes jelentésüket a' közre munkáló városi mérnökkel alá iratnak. — Mint hogy pedig egyes kérelmezőknek a' tégla mennyiség vethetésre vonatkozó kivánata leginkább speculatioból történik: ezennel utasítom Tan: Urakat hogy olly épitkezési kiküldetéseknél hol a' felek az épülethez téglavethetésért is folyamodnak városi mérnök Kádár F. közbejöttével a' tervezet alapján a' valódi szükségletről szoros számítást tegyenek 's bárminő építkezésre vonatkozó jelentéseiket V. mérnök Kádár Ferenccel is alá Írassák. 22/5 854." A szabadságharc utáni évek egyre központosabbá váló intézkedései természetesen érvényesültek az építőiparban is, és „Csorba Polgármester" aláírásával 2617/854 szám alatt megjelent az építési engedélyekről szóló „Hirdetés" is, amely már az irányítás teljes átvételét jelentette hatósági jogkörbe az alábbiak szerint: „Minden fére értésnek elejét kívánván venni, értesítem e' város minden vendü lakossait, hogy 222