A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Sápi Lajos: Névtelen debreceni építők

4° a Rauchbauer Mátyás Vargában a' Német Szij-gyártónál 5° a Éder Pál Ugyan ott Vargában 6° a Mix Prizillny Andrejkovitsné Asszonyomnál Vargában 7° a Bauer Ferentz Szebesi Tapluraly: nem üzi a mesterséget. Varga." A kőműves mestereket az évenként összeírt adókivetési kimutatás céhen kívülieknek tünteti fel 1780-ig. Ekkor jelenik meg a céhek felsorolásában a „Kőművesek, és Átsok" bejegyzése. E céhbe sorolás azonban nem sok változást hozott a bejegyzett mesterek sorában, mert az 1783/4. évről készült összeírás szerint: „Classificatio Catus Muriariarum Josephus Rachbauer Prima Classis Antonius Schakinger Secunda Classis Josephus Litsman Tertia Classis Classificatio catus fabrorum lignursorum Georius Brandel Prima Classis Joannes Philipus Secunda Classis" Ez a létszám a céhen belül alig változik 1790-ig annak ellenére hogy 1788ban az adóösszeírás szerint 38, míg 1790-ben már 42 magyar ácsmester működött a városban. A céhen belüli kőműves mesterek létszáma 1779-ben Stal Alberttel, majd 1780-ban Kaczenpeiszer Mihállyal gyarapodik. A város lakosságára nehezedő, — egyre növekvő, — adóterhek arányos megosztása érdekében a város vezetősége igyekezett lehetőleg minden jövedelmi forrást összeírni, illetve megadóztatni. Már az 1778/9 évi „céhen kívül való Mesterségek" kimutatásában 60 különböző foglalkozás található mint adófizetési alap, amelyek között számtalan eredeti meghatározás szerepel, mint „arany varrók, gomb csinálok, Gyertya mártó és áruló, kard csinálok, kását árulók, nyereg tsinálók, párta csinálok, patikáriusok, tubák tsinálók, zsib árusok." De ezeken kívül az utcakapitányságok területén külön megadóztattak egyes személyeket, mint „ifj. Boka János muzsikust a Piatz" utcában az 1770-es években. Sőt 1792/3 évről már a városban működő „Muzsikusi Társaságiról elkészítették az első minősített céh-szerű adóztatási összeírást, amelyben a későbbi idők legnagyobb cigányprímásainak eredetét tudjuk feltalálni. A cigányzenészek működési területének soronkövetése érdekében célszerűnek tartom e kimutatást eredetiben ismertetni; minthogy ez az egyetlen összeírás, amely céhekbe igyekezett csoportosítani az egykori „Muzsikusi Társaságot". A következő években azonban meg sem kísérelték osztályba sorolni és céh szabályzatok alá vonni őket. Mint a kimutatásból látható, valamennyi cigánymuzsikus az 1773-ban életre hívott újsorosi házakban, Hóstátokban kapott szállást és csak az egyedüli Matolcsy Mihály „Piatz Belső"-nek felvett 4-ik osztályba sorolt muzsikus lakása van az ősi városmagban, aki 1773-ban taxás telek igénylésére nyújtott be kérelmet mint, — előadása szerint akkor még, — egyedüli „Hegedűs Magyar ember" aki muzsikálással tartja el magát és magatehetetlen édesanyját, mint rokkant katona. E rövid életű céh összeírása a következő, amelyben már több „Hegedűs Magyar ember" ismerhető fel: „Pro Ao 1792/3 a Muzsikusi Társaság e' Szerént Classificált. Neveik 1 ma classis Utza If Kis András H: Host. ö Belényesi László V Host. If Mursi Mihály V Host. If Boka Jónás Piatz Host. If Boka Mihály Piatz Host. If Szőnyi Pál Cs Host. I. G. Kis András Pi Host. ö Szabó Mihály V Host. I Katsari Ferentz V Host. I Kállai Mihály Cs: Host. I Kis Jósef Piatz Host. I Szabó Ábrahám V Host. 216