A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

viceobestere Horával szövetkezett, mert nem engedte a császári katonáknak Hóra elleni támadását.

49 Az erdélyi és tiszántúli reformátusok feltételezése az volt, hogy a Hora-féle felkelést kiváltó társadalmi elégedetlenséget használta fel az udvar a román és magyar ellentétek szítására, a magyar nemesség, valamint a reformátusság megtörésére. Ugyanígy gondolkoztak az 1789. évi beregi zavarokról is.

50 E két felkelés történeti háttere valóban ellentmondásos, de II. József és a Habsburg-udvar központosító törekvésébe beillő esemény: a megyei ellenállás leszereléséhez és az iskolapolitika megvalósításához. Ha sikerült volna a terv és a nemesi ellenállás összeroppan, a magyar nemzeti eszme reformkori kiteljesedése tört volna derékba, viszont a Habsburg célkitűzést, az abszolút államhatalmi centralizációt elősegítette volna. Ebben az ellentmondásos helyzetben II. Józsefnek a halála előtti nevezetes tollvonása, amellyel az ország politikai és igazságügyi igazgatásának átszervezésére vonatkozó összes rendeletét visszavonta, uralkodásának nagyságát azzal hirdette, hogy — mint írja — „ ... semmit sem óhajtunk sürgetőbben, mint a kormányunkra bízott nemzetek boldogságát, s annak elérésére azon út a legkedvesebb előttünk, amelyet biztosabban odavezetőnek a nemzet beleegyezése alapján érzünk ... Egyébiránt elhatároztuk^ hogy az úgynevezett türelmi rendeletünk, valamint azok is, melyek a lelkészségek szabályozására s a jobbágyokra — mind a velük való bánásmódra, mind a földesurakhoz fűződő kapcsolataikra — vonatkoznak, teljes egészében érvényben maradjanak, mert ezeket a törvényekkel ki lehet egyeztetni, de a természeti igazság is követeli őket.. ."

51 Ezzel a nemzetiségek közötti békességre, a vallásfelekezeti egyenlőségre s a jobbágyok felé forduló humánus bánásmódra vonatkozó rendelkezéseinek törvényes érvényességét fenntartotta. A rendek az önkormányzatukat sértő rendeletek visszavonása felett örvendeztek, a protestánsok pedig annak, amit II. József érvényben tartott, mert benne évszázados vallásügyi harcok lezáródását értették meg. 49 Uo. R. 472/52. 253—298. old. Egyedi Efraim főbíró levele a vármegyéhez. Zalatna, 1784. nov. 17. — Azt írja benne: „A sokasággal a korifeusok elhitették, hogy semmiképpen reájuk katonákat nem adnak, mert felséges Császárnak akarattya az, amit ők cselekszenek, az itten és Abrudbányán levő magyarságot már most ellenek küldeni nem lehet, mert az ittenvalók fegyvertelenek." ... ,„Azt mondják, hogy a magyarságot eltörlik, tisztiket pedig megölik. Rikhárd kapitány úr nemcsak szabadon bocsátotta, hanem a megnevezett prédát is kezekbe visszaadta." „A Zalatnán levő Commandáns kapitány a katonákkal a hegyekbe vonult, holott a tolvajság a falukba vonta magát." Csomós István körösbányai lelkész 1784. nov. 24-én ír Zaránd megye pusztulásáról. Gora Miklós levele Déváról, 1784. dec. 4. Felsorolja a halottakat, községenkénti számadatokat közöl. Bája József túl a Maroson levőknek írja meg az eseményeket ugyanazon a napon. Legtöbbet mondók E. F. J. jelzésű levelek, melyek Nagyenyedről keletkeztek 1785. január 9-én, s részletesen beszámolnak Hóra vallomásáról. Valószínű, Egyedi Efraim Judex készítette. 50 TREL I. 1. b. Jegyzőkönyvi iratok 1789. 1. sz. A beregi egyházmegyében keletkezett zavarok elintézésére kiment superintendensi és főgondnoki jelentés és iratai. 12 oklevél. 51 ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás. (Bp. 1978.) 120—121. 148