A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

figyelmen kívül hagyta a vallásfelekezeti számadatokat. A 18—19. századfordulóan ugyan Martin Schwartner próbálkozott a felekezeti megoszlást is Statistik des Königreches Ungern с. művében feltüntetni s Fényes Elek 1842-ben kiadott statisztikai munkája már tartalmazza a magyarországi felekezeti tagozódást, de a türelmi rendelet kibocsátása idejének vallásfelekezeti arányairól pontos adataink nincsenek. Eresei Dániel, a debreceni Református Kollégium neves professzora Schwartner 1798. évi statisztikai munkálatai után 1814-ben készített egy országos felekezeti összehasonlítást, de a tisztántúli adatok felmérésével nem foglalkozott. A II. József korabeli népszámlálás adatait s a századforduló statisztikáit, valamint Fényes Elek számításait figyelembe véve a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár conseriptioi, statisztikai forrásai, jegyzőkönyvi bejegyzései alapján készített táblázatok rámutatnak arra, hogy II. Józsefnek miért volt sürgető a vallási türelem hangsúlyozása. Az alábbi táblázat érezteti azt, hogy Magyarországon a felekezeti megoszlás hol veszélyeztette legjobban a birodalom egységének egyensúlyát. A reformáció által érintett országok közül ez időben már Spanyolországban és Lengyelországban felszámolták a reformáció térhódítását, de Magyarországon a protestánsokat nem sikerült megtörni, és az óhitűek, a görögkeletiek is jelentős erőt képviseltek s függetlenítették magukat a szatmári békekötés után a rebellió letörése érdekében életbe léptetett katolikus centralizációs célzatú törvényektől. Vallásfelekezeti megoszlás Magyarországon 1784—1840 között Vallásfelekezetek 1784—80 Lélekszám % 1836—49 között* % rk. g. kat. ev. ref. g. kel. izr., unit. 4 670 621 1 128 686 627 837 1007 405 1 121 610 54,6 13,2 7,3 11,8 13,1 5 922 812 863 856 795 876 1 616 876 1 746 246 241 632 52,9 7,7 7,1 14,5 15,6 2,2 összesen: 8 556 161 100,0 11 187 298 100,0 * Határőrvidék és Horvátország nélkül számítva Partikuláris megoszlásban a protestánsok a Tiszántúlon, a Partiumban és Erdélyben jelentős erőt képviseltek. Erről legbiztosabb adattal Fényes Elek rendelkezik az 1837—40. években készített felmérése alapján, amelyhez csatolom az 1784—1787. évi népszámlálás és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár összeírásaival egybevetett adatokat. E táblázatokból látszik, hogy a protestáns és a görögkeleti nemegyesült egyházak az ország keleti felében jelentős fölényben voltak, a római és görög katolikus egyházzal szemben, s az ellenreformáció nem tudta őket megtörni. A Tiszántúlon és Erdélyben a római katolikusok kerültek a leghátrányosabb helyzetbe. A reformátusok 22,8%-hoz képest 22,5%-ra csökkent az összlakossághoz viszonyított arányuk. Még veszélyesebb zónává vált Erdély és a Partium. Itt vesztettek a legtöbbet; arányszámuk 9%-ra süllyedt a reformátusok 34,2%-ával szemszemben. Erdélyben az evangélikus 13,2%-kal együtt a protestánsok létszáma 47,4% volt. A Tiszántúlon a protestánsok számbeli fölényét a reformátusok jelentették, az evangélikusok 3%-a nem okozott gondot a királynak. II. Józsefnek a reformátusokra kellett legjobban ügyelni, mert ők a szatmári békekötés után állan130