A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Kahler Frigyes: Adalékok Debrecen román megszállásának történetéhez (1919–1920)

Kahler Frigyes Adalékok Debrecen román megszállásának történeténez A Tanácsköztársaság bukását követő román megszállás viszonyainak megismerése előtt, szükségszerű áttekinteni azokat a katonai és gazdasági tényezőket, amelyek a román megszállást eredményezték, illetve amelyek a román megszállás viszonyai között hatottak. I. A megszállással kapcsolatos közvetlen katonai események

1 a páduai fegyverszünet (1918. november 3.) után kezdődtek. Románia ekkor semleges állam volt. Az antanttal szövetségesi kapcsolatát helyreállítandól918. november 9-én — két nappal a compiégne-i fegyverszünet megkötése előtt és három nappal Károlyi Mihály belgrádi útja után — hadat üzent Németországnak. A román hadsereg azonban nem intézhetett támadást a Mackensenhadsereg ellen, —• erre a rosszul felszerelt, laza fegyelmű és rosszul élelmezett nyolc hadosztály nem is volt képes — hanem december 1-én a Ramnicul-Valcea-i szerződésben kötelezte magát, hogy nemcsak nem fogja zavarni a Mackensen-hadsereg elvonulását, hanem a német csapatokat a románok csak huszonnégy óra leforgása után fogják követni. November 13-án Lindner Béla ezredes Belgrádban aláírta azt az egyezményt, amelyben a magyar kormány kötelezettséget vállalt a Maros vonalától délre és keletre eső területek kiürítésére. Ekkorra a moldvai határt biztosító Goldbach tábornok osztrák-magyar csapatai szétszéledtek és a román szabadcsapatok november 10-én megkezdték beszivárgásukat Erdélybe. A belgrádi konvencióban meghatározott területek megszállását a románok december 15-én befejezték. A november 12-én Aradon megtartott tárgyalások a Károlyi-kormány és a Román Nemzeti Tanács között a magyar kormány részéről eredménytelenül záródtak. Maniu Gyula közölte Jászi Oszkárral, hogy álláspontjuk a Magyarországtól való teljes elszakadás. Az 1918. december 1-én megrendezett gyulafehérvári tömeggyűlésen a Román Nemzeti Tanács egyoldalúan deklarálta Erdély és Kelet-Magyarország Tiszáig terjedő területeinek Romániához való kapcsolását. Nem részletezzük e helyen a Marosvásárhelyen november 28-án és a Kolozsváron december 22-én a román megszállás ellen tiltakozó tömeggyűlések határozatait, majd a később bekövetkezett — több helyen véres — megmozdulásokat. Ilyen viszonyok között került sor Szentkereszthegyi Kratochvil Károly ezredes kinevezésére az erdélyi katonai kerületi parancsnokság és az újra felállított 38. magyar hadosztály parancsnokság élére. Az erdélyi 38-as hadosztály — egyike annak a hat gyalog- és két lovas hadosztálynak, amelyeket a magyar kormány jogosult volt a belgrádi katonai konvenció értelmében fenntartani— 1919. január 20-án felvette a székely hadosztály nevet és a VII. román hadosztály elővédéinek támadásait felfogva kialakította — más egységekkel együtt a csúcsai frontot. A Fekete- és Sebes Körös közti vízválasztótól északra álló védelmi vonal fölött a székely 1 Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály. Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972) 225—252. Magyarország Története — tíz kötetben 1918—1919. Főszerkesztő Ránki György 269—270. 231