A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Régészet - Patay Pál: Három bronzüs
19. Szenterzsébet (Szenterzsébetfalva, Gusteri^a, Hammersdorf) 20 Ismerünk még egy raktárleletet, amelyben esetleg egy nagyobb méretű szitula töredéke található : 21 20. Pölöske 22 A felsorolt példányok közül a — feltehetőleg — bakonszegi (6—7. kép) mondhatni tökéletesen megegyezik a hosszúpályival (8. kép). Olyannyira, hogy a méreteik szinte pontosan azonosak (utóbbi magassága 38,7, peremének átmérője 38 cm). Csak a felépítésükben vannak lényegbe nem vágó különbségek. így a hosszúpályi üst vállán csak 2 borda fut körbe, fenéklemezét a palásthoz 15, palástlemezeit egymáshoz 9—9 szegecs erősíti (utóbbiak közül a legalsót a fenéklemezt takarja), végül a füleit lent 4—4 szegecs rögzíti. A püspökladányi lelet nagyobbik szitulája (1—2. kép) mind a nagyságát, mind a felépítését illetően feltétlenül hasonlít a hosszúpályihoz. Füleinek felső szegecsei is kúposfejűek. Viszont különbözik tőle abban, hogy vállán nincsenek hornyok, ill. bordák és a fülébe nem volt karika befűzve. Már jobban eltér a hosszúpályitól a püspökladányi kisebbik példány (4. kép). Sőt ezt akár az egyetlen lemezből készült palástja, valamint a nagysága alapján a kurdi csoportba is sorolhatnók, bár az oda tartozó szitulák legtöbbjének méretét meghaladja. Ugyanakkor kúposfejű szegecsei vannak, amire utóbbiak között nem találunk analógiát. így tehát ez a darab bizonyos tekintetben átmenetet alkot a két csoport között. A többi, a hosszúpályi csoportba összefoglalható üst (amelyek egy része csak töredékekben maradt fenn) még ennél is több vonásban tér el a névadó példánytól. A marosvécsiek felépítése, 23 füleinek kúposfejű szegecsekkel történt felerősítése és karikával ellátott volta ugyan megegyező azzal, de az alakjuk már határozottan megnyúltabb és eltérőek a pántfüleik is: felálló peremük van. Legszembetűnőbb sajátosságuk mégis az egyedülálló díszítésük. 24 Méreteik is meghaladják a hosszúpályiét; közülük a kisebbik is 48 cm magas. A zömében törött tárgyakból álló kemecsei raktárleletben levő (jelen állapotában torzult és sérült) edényfül mérete és alakja megegyezik a hosszúpályi csoport előbb említett példányaiéval. Sajátossága viszont az, hogy nem lemezből kivágott, hanem öntött 20 A sokfelé szétszóródott leletben több bronzedény töredéke is van. A leírások — lásd: Reisenberger. L., Der neueste archäologische Fund bei Hammersdorf. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. N. F. X (1872) 22—23. — Hampel /., i. m. 148—149. — azt is sejtetik, hogy azok esetleg valamilyen szitulából származnak. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött darabok között találunk is egy öntött edényfültöredéket — lt. sz. 235/1870.XVII. Lehetséges, hogy a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban levő töredékek némelyike is ugyanabból az edényből való, mint a kérdéses fültöredék. M. Rusu tesz is említést kurdi típusú szitulából származó töredékekről — lásd: Rusu, M., Die Verbreitung der Bronzehorte in Transsilvanien vom Ende der Bronzezeit bis in die mittlere Hallstattzeit. Dacia VII (1963) 187., 30. j. — de ilyenek a Petrescu-Dimbovifa által közölt anyagban nem figyelhetők meg, hacsak nem ilyen egy nagyobb bronzedény sérült fenekét pótló kerek, felhajtott szélű lemez. — Lásd: Petrescu—Dimbovifa, M., i. m. 96., 155. t. 12. 21 M. Rusu — i. m. 187., 30., — két további raktárleletet is említ — Felsőmarosújvár (Uioara de sus) és Szászorbó (Girbova) — mint amelyekben nagyobb méretű kurdi típusú szitula töredékei fordulnak elő. Ennek valódiságát nem áll módomban elbírálni; az utóbbi leletről Petrescu—Dimbovita nem tesz említést, az előbbiről az általa bemutatott ábrákon pedig nem tudunk ilyeneket felismerni (i. n. 115., 241—242. t.). Éppen ezért ezeket nem is soroltuk fel. 22 Hampel J., i. m. CLIV. t. 3, 4. 23 Mindkét példány testét eredetileg a szokványos módon 3 lemezből állították össze. Az, hogy az épebb példánynak a feneke a jelenlegi állapotában egy negyedik lemezből áll, valószínűleg csak az eredeti fenéklemez erősebb megsérülése után bekövetkezett javítás eredménye. Az új lemezt egy abroncs segítségével rögzítették az eredeti fenéklemez megmaradt, csonkakúpos részéhez. (Egyébként a palástja is foltozott, amiként azt Roska is említi.) A másik, töredékesebb példánynak is megsérülhetett a feneke a használat során, csak ennél az új feneket függőleges állású erősítő pántokkal közvetlenül rögzítették az eredeti fenéklemez megmaradt részéhez. 24 Roska szerint a díszítést valamilyen, az edény falára felkent szurkos anyag alkotja. M. Rusu szóbeli közlése szerint a díszítés valójában csak az újabb restaurálás során vált láthatóvá. Ezt sajnos még nem ismerjük. (70
