A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Régészet - Patay Pál: Három bronzüs

Patay Pál Három bronz üst Vitán felül áll, hogy Európa későbronzkori bronzedényművességének legvirágzóbb központja az Alföld északkeleti részén, közelebbről a Nyírségben és tágabb környékén működött. Itt találták eddig a legtöbb bronz üstöt (szitulát) és bográcsot s minden bizonnyal innen indult ki az az export, amely megismertette Európa különböző vidékeinek népeivel ezeket az edényeket. Most három újabb, eddig még nem közölt bronzedényt óhajtunk bemutatni, amely a kérdéses terület délnyugati részén, a Nagy-Sárrét vidékén látott napvilágot.

1 A püspökladányi lelet A Petőfi Tsz meggyesi tanyaközpontjában 1964. április közepén vízvezeték fektetése alkalmával a sertésfiaztató és a malacól között két bronz üstöt ástak ki. A leletről a vízszerelő vállalat dolgozói jelentést tettek a Déri Múzeumnak. Minthogy történetesen ebben az időben Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató helyettese Kovrig Ilonának, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya vezetőjének kíséretében Debrecen környékén régészeti műszeres fémkutatást végzett, április 23-án Mesterházy Károllyal, a Déri Múzeum régészével kiszállt a helyszínre s ott a lelőkörülményeket hitelesítve begyűjtötte a kiemelt edényeket, továbbá a fémkutató műszer segítségével megkereste azoknak a még földben rejtőzködő, ill. visszatemetett töredékeit. Minthogy a lelet a kiásott vízvezetékároknak éppen a szélén volt, az árok falában jól megfigyelhető volt az edények lenyomata, ill. a helyzetük. A két szitula egymásba rakva, szájukkal lefelé volt a földbe téve. A számukra ásott egykori gödör kb. 5—6 cm-rel haladta meg az átmérőjüket. Szájuk a szikes altalaj szintjében volt; ebből kifolyólag az igen erősen tönkre is ment (peremük kerülete a merevítő huzaluk darabjai alapján mégis meg volt határozható). Testük zöme, amely laza fekete földben feküdt, már egészben maradt meg. A rossz fenntartási állapot ellenére mindkét edény rekonstruálható volt. A lelőhelyen a két edényen kívül semmilyen más lelet nem volt található; telepjelenségek még a környéken sem voltak észlelhetők. Nyilvánvaló, hogy az edények tudatosan lettek elásva, ill. elrejtve. A nagyobbik szitula (1. kép) testét 3 lemez (2 palást- és 1 fenéklemez) alkotja. A fenéklemezt 14 szegecs rögzíti a palásthoz, utóbbi két lemezét kétoldalt 7—7 szegecs fogja össze, amelyek közül a legalsó egyben a fenékrészt is tartja. Ezek egyike alatt, a belső oldalon alátétlemezt találunk. A süllyesztett szegecsfejek, valamint a lemezek szélei elég jól eldolgozottak. A palástlemezek akként fekszenek egymáson, hogy szemből nézve mindig a bal oldali van felül. Pereme huzal köré hajlított. Sem a vállán, sem a nyakán nincs horony. Nyakát — az oldalsó összeillesztések fölött — 2 erős pántfül hidalja át. Ezek fent ovális, lent téglalap alakú lemezzé szélesednek ki. Előbbieket 2 kúposfejű szegecs fogja a nyak belső oldalához, 1 Mindazoknak a kollégáknak, akik átengedték, ill. segítségükkel lehetővé tették a három bronz üst ismertetését, ezúton is őszinte és hálás köszönetemet fejezem ki. 59