A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Természettudomány - Szathmáry László: A Déri Múzeum bronzkori csontvázleleteinek embertani vizsgálata

10. táblázat Egyek-Dorogmai út 268. Ltsz.: 139/1935—23b Kvanti. repr.: 0,2 Kvali. repr.: 0,15 Nem: férfi (dO 12 3 4 5 6 9 10 11 12 Sexualisatio: +0,5 + 1000+1+10 0+1 +1 Sex. repr.: 0,6 Kor: 40—80 év Ok: 3,1 0:IV H:- S:- F:Kor-repr.: 0,4 Kvantitatív jellegek Kvalitatív jellegek Cranium Cranium / I. 173 38. P. 1300 1. Szögletes 37.Pi_

2 1/c. 174 65. 114 2. Byrsoid 38. Nincs 2. 171 66. 91 3. Kazal 39. Vonalnyi( + ) 3. 166 69. 25 5. Gyengén dőlt (+ + +) 40. Parabolikus 8. 146 70d. 62 6. Nincs (0) 41. Labidont 9. 91 70s. 63 7. Osztott 42. Nincs 10. 121 71d. 33 8. Mérsékelt (++) 43. Nincs 12. 110 71s. 33 9. Sut. coronalisig (+ +) 44. Nincs 20. 102 79. 121 10. X 45. Nincs (0) 27. 124 11. Van-d(N + ) 46. Nincs 28/1. 62 8 : 1 84,4 12. Ovoid 47. Nincs 30. Ml 9 :8 62,3 13. Mérsékelt ( + ) 48. Nincs 31/1. 58 14. Mérsékelt (++) 49. Nincs 50. Több apró Patológia: Fogazat — enyhe cribra orbital s -8; „

f caries penetrans 87 6 5 A Z Z X í

г 3 4 % 07S Abrasio: 2 (kivétel 8, ahol 1). Megjegyzés: s. supramastoidea. 87 6 5 A Z Z X í

г 3 4 % 07S Abrasio: 2 (kivétel 8, ahol 1). az os occipitalét mélyen érintette, s ezután a vágóeszköz kiemelése után a vágási szög megváltozott; a foramen magnum peremén haladt. Ezt követően a bal oldali condylus occipitalis szélét sértve a synchondrosis sphenoccipitalis közepének magasságáig ér. A condyluson mérhető vágások nyomai 1,1 mm, 0,8 mm, 1,0 mm nagyságúak. A condylus utáni (a koponyaalap felé eső) vágások 1,8—0,9—1,1 mm-esek. A vágások elvégzése után a koponya és a törzs közötti mechanikai kapcsolatot feltehetően csak a bal oldali nyakszirten tapadó izomcsoport tarthatta. (1. kép) Magyarországról ezideig csak a késő-avarkorból és a honfoglaláskorból ismertünk (post mortem) foramen magnum-trepanált koponyákat. Ugyanekkor Európából több őskori előfordulás is közölt {Kiszely 1970). Az utóbbi időben Magyarországon is sikerült kimutatni rézkori és vaskori (Konyár 11. sír — bodrogkeresztúri kultúra, Szabolcs-Vontatópart — kelta) esetet. Korábbi véleményekkel szemben — 21 újabb Kárpát-medencei lelet (a mezolitikumtól a 10. századdal bezárólag) tanulmányozása után, valamint jávai és dél-amerikai (bizonyos mértékig ma is élő) analógiák alapján — a rítus célját az agykoponya tartalmának megszerzésében látom. Ennek történeti bizonyítéka egyrészt a Szabolcs-vontatóparti (kelta) lelet, melynél az agyvelő eltávolítása után vörös festéket juttattak az agykoponyába. Hasonló eset fordult elő a püspökladány-eperjesvölgyi 10. századi temető egyik egyénénél is. Úgy tűnik, hogy nincs jelentősebb eltérés a fémkorok ilyen jellegű beavatkozásainak technikájában. Csupán a foramen magnum sebészeti megközelítésében van némi differencia. 48