A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Muzeológia - Nemes Tamás: XVI. századi dísznyereg restaurálása

tettem fel, ahol az eredeti bársony bírta, ráöltöttem. A megfelelő felület kialakítását durva kefével értem el.

10 A bőr kiegészítése hagyományos eljárással történt. A kiegészítéshez Planatolt használtam, melybe megfelelő színű festéket (ami egyben töltőanyag is) és azbesztpelyhet (töltőanyag) tettem. A bőr hús oldaláról negatívot vettem (önthető Szilikon gyantával), ennek hátoldalára, erősítésként több rétegben gézt ragasztottam. A hiányzó helyek környékét a hús oldalról bezsírozzam, hogy a Planatol ne kössön hozzá. így egyben megfelelő magasságba is került a kiegészítés. A szálak, repedések, szakadások, hasadások összeragasztásánál (szintén a fenti módon) a szakadásra kb. 0,5 cm hosszúságú nylon cérnadarabkát vágtam a ragasztás megerősítésére. Amikor a Planatol már kissé megkötött, a bőr hátoldalán szintén a negatív Planatolba való nyomásával értem el a megfelelő textúrát. A széleket könnyen lehetett ollóval vágni. így a bőr teljesen kisimított állapotban, kiegészítve elő volt készítve a visszahelyezésre. A papírmerevítést az egyik oldalon kiegészíteni, a másikon pótolni kellett. A kiegészítést az eredeti papíranyaghoz hasonló merített, szürke papírral (az abból való hasítással) végeztem; Glutofix—60 töményebb oldatával és Planatollal. Az átitatást csak egy oldalról végezhettem, ugyanis a másik oldalra, (a bőr felé) textilt ragasztottak a papírra. Néhány órás szikkadás után — amikor a Glutofix már nem ragadt, préseléssel simítottam ki a papírt. Teljes száradás után már egészen merev, kemény volt. A másik oldalra — ahonnét a kottát kiemeltem — új merevítőt készítettem az említett merített szürke papírból. Ezután következhetett a visszahelyezés. A papír merevítőt két oldalról ismét bevizeztem és „kaptafára" húztam. A nyereg favázát nylon fóliával betakartam és erre helyeztem rá a papír merevítést, majd kifeszítettem az eredeti formájára. Egynapi száradás után levehettem a rögzítéseket és ekkor már a papír felvette eredeti formáját. Ezzel adott volt a forma, amelyre ráhelyeztem a bársonnyal együtt a hajlékony és felpuhított bőrt. A középső ülőrész kiegészítéséhez az eredeti bélés anyaghoz hasonló, általam festett nyers lenvásznat használtam. A legnehezebb feladatot az ezüsthímzés hiányzó részeinek pótlása képezte. Olyan vékony ezüst szálat kellett ugyanis elkészíttetni (0,1 mm), amely megegyezik az eredeti ezüsthuzal vastagságával. Miután az anyagvizsgálatokból megtudtuk az eredeti ezüstszál finomságát, a cél az új ezüstszál elkészítésekor a más minőségű, lehető legtisztább finomság előállítása volt. Ezzel értük el, hogy a majdani vizsgálatoknál bármikor megállapítható lesz a kiegészítő fémszál. Az eredeti hímzések a hiányzó részek mentén igen rossz állapotban maradtak meg; a hímzés kiegészítése előtt ezért azokat külön meg kellett erősíteni, az alaphoz vissza kellett ölteni. A skófium elkészítéséhez olyan tűt kerestem, amelynek vastagsága megegyezik az eredeti hímzés töltőszálának vastagságával. Ilyen vastagságú műanyag injekciós tű műanyag foglalatát átszúrtam, ide úgy hajtottam be az ezüst szál végét, hogy az a szál feltekerésekor meg ne csússzon, megakadjon. Ezután sűrűn egymás mellé tekertem az ezüst fonalat úgy, hogy a tűről ne lazuljon meg a fonal. Ezután megfelelő hosszúságú darabokat vágtam belőle. A hímzést már a skófiumkészítés technikájánál ismertetett módon készítettem el. Az új ezüst szál patinázását kénmájjal

11 végeztem. g) Az összeállítás Az így konzervált és restaurált részeket ismét összeállíthattam. A bőr-papír-bársony takarót ripsz szalaggal körbevarrtam. A szegeshez új ripsz szalagot használtam — az eredeti szinte teljesen tönkrement, vagy elveszett, valamint ezt amúgy is takarja^a kevés megmaradt és az új selyempaszománt, illetve az arany díszrojt. Az így összeállított oldaltakarót rézszögekkel visszahelyeztem. h) A nyereg restaurálás utáni állapotának a lehető legtovábbi megőrzése érdekében néhány, a nyereg egyes részeit és egészét érintő megóvó eljárást alkalmaztam, illetve javaslok alkalmazni. Az ezüst rendkívül érzékeny a levegő összetételére, könnyen feketedik. Ezért — ecseteléssel — PVAc-tal védtem le a hímzéseket.

12 A bársony könnyen szennyeződik, tisztítása nehézkes, ezért indokolt a nyerget üveg alatt tárolni, kiállítani úgy, hogy alul a kellő szellőzés biztosítva legyen (perforált lemez stb.). Optimális esetben a levegő nedvességtartalma — a selyem, papír, bőr számára a legmegfelelőbb — 60% legyen. 10 Felmerül a kérdés a textil kiegészítésénél a ragasztás módszerének helyességéről. Véleményem szerint, olyan tárgyaknál, melyek anyaga már nem bírja el a kiegészítéshez, konzerváláshoz szükséges öltéseket, vagy azok tartóssága kétséges — feltétlenül indokolt a ragasztás alkalmazása. A nyereg takarója mindenképpen ilyen foszladozó, leromlott állapotban volt. 11 Kénmáj = Natrium poliszulfid 12 PVAc — Polivinilacetát 31* 483