A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Muzeológia - Nemes Tamás: XVI. századi dísznyereg restaurálása

marhabőrből készült ülésbőrt, melynek szélére lyukakat szúrtak, hogy a szintén marhabőrből készült fűzőszíjakkal az ülésbőrt az ugyancsak kilyukasztgatott talpakhoz erősíthessék. Ez a — farszíjnak nevezett — kifeszített ülésbőr a nyereg közepén kényelmes ülést biztosított, amit a következő készítési móddal értek el: Előre beáztatott, kikészítetlen bőrcsíkokkal egyszerre két oldalról fűrészfog vonalban feszítették fel az oldallapokra. Miután a bőrcsíkokat egyenletesen kifeszítették (ezeket farszíjkötőzsinórnak nevezték), száradás után a heveder még jobban megfeszült és kényelmes ülésformát vett fel, s mert a bőr nyers volt, merev maradt, formáját megtartotta. A farszíj és a farszíjkötőzsinór itt a más nyergeken alkalmazott kereszthevedereket helyettesíti, s aszerint, hogy jobban vagy kevésbé feszítik meg, lesz a nyereg laposabb vagy domborúbb. A huszárnyergeknél a hátsó kápa nyúlvánnyal, kanállal végződik. A magyar nyereg alá nem varrnak párnát, azt ugyanis az összehajtogatott lópokróc pótolja. A nyereg hátracsúszását a szügyelőszíj, előrecsúszását pedig a farmatt ingszíj akadályozza meg. A restaurált nyereg A nyereg hossza: 80 cm, legnagyobb magassága az első kápa előtt: 55 cm, magassága az első kapánál 50 cm, a hátsó kapánál (a támlánál): 50 cm, szélessége 35—60 cm. A restaurált nyereg úgynevezett dísznyereg. Két részből áll: a nyeregtakaróból és a nyeregvázból. Váza a magyar nyereg típusánál megismert szerkezetű, négy fából készült. Kettő a nyereg oldalát, talpát alkotja, ezek simulnak a ló oldalára, és ebből emelkedik ki elöl és hátul a két nyeregkápa. Ezek között feszül a 7 cm széles vászonheveder, ellentétben a magyar nyeregnél megismert bőr vagy farszíjjal. A vászonheveder — mint említettem —• a nyugati nyeregtípusokra jellemző megoldás. Félkör alakú kapák, a hátsó kápa középmagas (legnagyobb magassága 10 cm), széltől-szélig ér, félkör alakban. A támla szélei kb. 30 cm hosszan kiszélesednek, szalmával béleltek, így puhán támasztották a lábat. Az első kapák előtt és a hátsó támla mögött egy-egy sorban, aranyozott boglárokat találhatunk. A takaró anyaga fekete színű selyembársony. A fémszálas hímzés ezüst és arany szálból készült. A széleken fekete paszománt maradványai — igen töredékes állapotban, rajta arany hengerelt szállal szőtt rojt. A nyereg váza fából készült, vászonszövetet ragasztottak rá, egyrészt, hogy a textilt kíméljék a sérülésektől, s a ló hátát se törje. A legnagyobb méretű a két oldaltakaró. Közöttük helyezkedik el az ülőrész. Az oldaltakarókra erősítették rá — az alsó bélésként szolgáló bőrön keresztül — a támlán levő, kiszélesedő párnarészt. Ez az oldaltakaróról és a támláról lebontható. Az első kápa elején és a hátsó kápa hátán levő bársony ragasztva volt, így a restaurálás során kezdetben ezeket külön-külön a helyükön hagytam. A nyeregöklűt borító bársonydíszítés süvegként borul az alatta levő fára, melyre bőrt húztak. A fa beborítása bőrrel a bársony tökéletesebb, simább felfekvését szolgálja. Az első kapák hátán levő hímzés alatt — puhításként — disznószőrt alkalmaztak, ezt ugyancsak lebontottam — konzerválás céljából. Az így lebontott faváz karcsú formájával tökéletes mestermunkát láttat. A fa tökéletes, hézagmentes csapolása, a fán levő ragasztott vászon a simább illeszkedést szolgálja. A faváz négy részét olyan gondosan illesztették össze és ragasztották rá a borító vásznat, hogy a faváz szerkezetének összeállítását csak analógiák és bizonyos mértékig a röntgenfelvételek segítségével ismerhettem meg. Az egész nyeregtakarót ráerősítették a vázra, ez arra utal, hogy előkelő személyiség birtokában lehetett, aki nem cserélgette a takarót. A rögzítéshez (kézikovácsolású) vasszögeket alkalmaztak. A nyeregtakarót leemelve a vázról, majd azt szétbontva több réteget különböztethettem meg. A nyeregtakaró legalsó rétege bőr, a középső merített papír, a legfelső, külső réteg pedig bársony. A három réteget a későbbi korokban rávarrt spárga rögzíti egymáshoz. A szíjak (szügyelő, farmatring) marhabőrből készültek. 477