A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: XVIII. századi iskoladráma Moli?re nyomán

hogy Illei Tornyos Pétere majdnem azonos szövegű a Kincses Nasó ki akar magáért tenni darab szövegével.

36 Itt most arra szeretnénk rámutatni, hogy közölt komédiánknak néhány jelenete tartalmi egyezést mutat az Úrhatnám polgárral. Az imént felsorolt komédia-bokorban időrendben az első az 1769-ben keletkezett Fen-héjázó. Ennek lehetett forrása az 1747ben bemutatott Moliére-travestia.

37 Ez az egri Fenhéjázó — miként azt Gragger kimutatta — javarészt egyezik az Úrhatnám polgár szövegével, igaz, a kor szokása szerint a női szereplőket Illei kiiktatta, s emiatt a cselekményen is módosítani kellett. Az átvett jeleneteket azonban meglehetősen szöveghűen megőrizte. Miklósi Ambrus, a most közölt darab szerzője olvashatta vagy láthatta az Erdélyben is megfordult Ulei-féle Tornyos Pétert, s ebből egy-egy jelenetet a maga darabjába is átvett. Melyek azok a színek, amelyek Moliére-re utalnak? Dromulus kioktatta gazdáját a bál mivoltáról. Érthető, hogy az ostoba és törekvő Stolander, az előkelőkkel való társalgás, együttlét reményében egyre inkább fokozódó vággyal reménykedik abban, hogy egy előkelő herceg báljában részt vegyen. Ennek érdekében először titulust vásárol magának, hamarosan talál is embert, Syntapsiust, aki óriási összegért hajlandó az Esztelentziás megszólítást követelő titulust homlokára tzögerezni. Moliére Úrhatnám polgárát, Jourdaint Coville, Cléonte inasa török mamamusivá avatja, azaz egy mímelt török szertartás révén elhiteti vele, hogy a legelőkelőbb törökök közé emelkedett. Mi több, Coville, az álszertartást \égző törökök és a mufti majd végül a „felavatott" Jourdain is ugyanazon a zagyvalék nyelven beszélnek, mint amilyenen köszönti a ravasz tzőgerszerző, Syntapsius az ostoba Stolandert: korsomanider her Stolander! A deák nyelvet Blictrius tanítja a hajdan iskola mellé járó Stolandernek. S a jelenet egy részében az ábécé betűinek helyes kiejtésére oktatja a buta férfit. Moliére Jourdainját a Filozófiatanár tanítja a helyes artikulációra, s előbb a magánhangzókat, majd a mássalhangzókat kezdi oktatni. Stolander szorgalmasan tanulna, de nem sok sikerrel. Moherénél ez a jelenet az egész komédia egyik leghatásosabb jelenete, itt elsikkad, mégis olvasóját, nézőjét nevetésre késztethette. Ugyanez a motívum megjelenik az egri Fen-héjázóban is, itt Jakab tanítómester oktatja Jordán urat a hangképzés nehéz mesterségére. A jelenetet itt is megtartja a szerző, csak azt nem magyarázza meg, hogy a deák nyelv elsajátíttatása miatt mért kell Stolandernek a hangokat is képeznie. Miklós Ambrus nem emlékezhetett már pontosan az egykor látott, Erdélyt is megjárt Fen-héjázó cselekményére, ezt a jelenetet azonban, mert annak idején azon igen jól mulatott, beiktatta darabjába — emlékezetből. Kétségtelen, hogy vállalkozása sután sikerült, mosolyt azonban még a mai olvasóban is tud kelteni. Komédiánknak van még egy jelenete, amely az Úrhatnám polgár közvetett vagy közvetlen ismeretéről árulkodik. Jourdaint tánctanára tanítja a helyes illemre, valamint a tiszteletadás különféle módjaira. Különösképpen arra szoktatná, hogy hogyan kell „három bókkal feléje szökellve" köszönteni a grófnőt. E hármas tiszteletadás módját, illetve ennek a tanítását átvette az egri Fen-héjázó ismeretlen írója is (I. felv. 2. jelenet). Miklósi Ambrus is áldoz egy scenát a polícia-tanulás révén a reverencia-adás módozataira. Moliére sokkal bonyolultabban szőve a cselekményt, erre az epizódra nem fektet különösebb súlyt, Miklósi leegyszerűsíti a cselekményt, de erre az epizódra építi fel jelenetét. A párizsi universitásba tanult módit, a divathajhászást is nevetségessé tette egyúttal. Nem kétséges tehát, hogy darabunk szerzője közvetlenül, vagy ami még valószínűbb, közvetve ismerte Moliére Úrhatnám polgárát. Ha az 1769-ben Egerben előadott Fen-héjázó szövege (amit csak egy 1780-as erdélyi másolatból ismerünk) az első szöveges adata az Úrhatnám polgár magyarországi életének, akkor a mi változatunk időrendben a második. A ránk maradt kézirat keletkezése szempontjából azonban az első. 36 Alszeghy: i. m. 1908. 70—86.; Alszeghy i. m. 1910. 37 1747. Eperjes: „cum Syntaxis Poesim discipulis viduam solaretur. 3. cum e doctissimo Molierio Schurdanum hominem rupicem equestrem in ordinem recipi cupidum probe emunctum ac derisum Plautino sale emunctum ac derisum Plautino sale produxit. Takács József: A jezsuita iskoladráma. 1581—1773. Budapest, 1937. 87. 446