A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Descartes és Debrecen

vették, hogy mi a filozófiában nem tiszteljük annyira a régieket, még kevésbé a nem régi Cartesiust, hogy csak őt tartanánk bölcsnek, az újakat pedig csak az ő bolyongó árnyékainak. Én ugyanis, bár már jóideje elfordultam az ő álmaitól, és biztosabb és hasznosabb utat kezdtem követni, ezelőtt mégis csak elvétve beszéltem ezekről a dolgokról, következtettem ugyanis a kisebb dolgokból, s tanultam a történelem és irodalom sok-sok példájából. Ismerem ugyanis a beavatottak érzékeny fajtáját. Aknákkal támadtam tehát, mert a nyílt erővel való támadás kevésbé biztosnak látszott egy magános ember számára. A matézist kezdtem tehát magyarázni, s ennek tárgyalása közben, mintegy mellékesen s mintegy mást csinálva, próbáltam megmutatni, hogy hogyan kell okoskodni, illetve filozofálni."

62 íme, ez az a helyzet, ezek azok a körülmények, melyek miatt Maróthi csak magánleveleiben és a maga számára készült megjegyzésekben (Tőke könyvével kapcsolatban) meri kifejezésre juttatni véleményét a kartezianizmusról, s csak óvatosan „per Mathesin" próbálja belopni a wolffi gondolkodást Debrecenbe, s amiért még 1741 elején, az Opinionesben is a nagy kartéziánus, Szilágyi Tönkő Márton könyvét ajánlja a fizika tanulására.

63 Egyrészt: mert nem volt más tankönyv a diákok kezében, másrészt előtte, mellette éppen Szilágyi Tönkő István, az előbbi fia és a szintén kartéziánus piskárkosi Szilágyi Márton, akik neki is tanárai voltak, tanították ezeket a tárgyakat. A jég azonban megtört: a wolffi filozófia megtette első lépéseit Debrecenben. Maróthi munkáját aztán majd a barát Szilágyi Sámuel, s a tanítvány Hatvani István viszi tovább itt is, akárcsak a természettudományok többi ágában. íme: quod erat demonstrandum... 62 Lengyel—Tóth II. 87. 63 „Retineatur Philosophia Sylvani Applicata, Philosopho Cartesiano utilis": „Tartassék meg Szilágyi alkalmazott filozófiája, mely hasznos a kartéziánus filozófusnak. Opiniones, 1741. Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltára. A mondat második fele, azt hiszem, elég világosan kifejezi Maróthi véleményét. 436