A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Descartes és Debrecen
akinek útja a racionalizmus felé vezet. Tanait Burgher de Voider is közvetítette a magyar diákok felé, aki rokonszenvezett velük 40 . Sződi Csir (Pastoris) Istvánnak (1682—1754) önálló munkáját nem ismerjük, de abból, hogy 1710-ben Franekerben nyolcad magával (ebből hárman voltak magyarok), mint defendens részt vett Ruardus Andala (1665—1727) Paraphrasis in Principia Philosophiae Renati Descartes с nagy művének nyilvános vitáján, nyilvánvaló, hogy ő is Descartes alapos ismeretével érkezett haza Hollandiából, s foglalta el tanszékét a debreceni Kollégiumban 1711-ben, ahol kilenc éven át, Sárvári Pál Maróthi Aritmeticájának egy 1782. évi példányába tett bejegyzése szerint, matematikát tanított „cum caeteris partibus Philos. et Astron," (Nagykönyvtár 0, 485.) az eddigiekből kitűnőleg nyilván Descartes szellemében. Annál is inkább, mert a továbbiakban, azaz a 18. sz. első évtizedeiben is descartes-i felfogásban oktatták a „filozófiát''', azaz természettudományokat a debreceni Kollégiumban. Ezt mutatják azok a kéziratos diákjegyzetek, melyek a Kollégium könyvtárában ez időből fennmaradtak. (R. 77., R. 287.) Az első szám alatt 1722-ből ránk maradt jegyzet ugyan csonka, de ha igaza van Jakucs Istvánnak, hogy ez másik két társával együtt (R. 282., R. 303.) ugyanannak a piskárkosi Szilágyi Mártonnak az előadásait tartalmazza, akitől az R. 287. számmal jelzett, s 1731-re datált kézirat származik, akkor ezek is éppúgy a kartéziánusfizika körébe tartoznak, mint az utóbbi jegyzet, melynek címlapján a leíró, valószínűleg az előadó szavai alapján jelzi, hogy a „Conspectus Metaphysicae et Physices iuxta Principia Renati Descartes Philosophi acutissimi" készült, s amely Zemplén Jolán szerint is kétségtelen, hogy kartéziánus fizika 41 . De kartéziánus fizikát tanított Szilágyi Tönkő István is (a Márton fia), aki valószínűleg piskárkosi Szilágyi Márton kezéből vette át az idetartozó tárgyak tanítását. Polgári Mihály ugyanis, aki 1725-től 1739-ig volt a Kollégium diákja, s 1742-ben, Bécsben papírra vetette Önéletrajzát (Delineatio vitae, Nagykönyvtár R. 550.), tanárait és tárgyaikat felsorolva megemlíti, hogy 1725-ben és 1733-ban Szilágyi István többek között „Metaphysica Cartesiano — Ecclectiva, Physica, Generalis utpote et specialis" с. tárgyat adott elő (I. mű, 9. v.), ami a címből következtetve az apa, Szilágyi Tönkő Márton könyvének esetleg felfrissített változata lehetett. •*• * * Turóczy-Trostler József a. Magyar cartesianusok с tanulmányában Apáczaitól Szathmárnémeti Sámuelig 16 magyar kartéziánust sorol fel, köztük több olyat, akikről csak annyit tudunk, hogy valamelyik jelentős Descartes-kÖvető „belgiumi" professzor (A. Roell, R. Andala) tanítványa volt, illetve elnöksége alatt disputált. Ezek között csupán három debreceni szerepel (Szilágyi Tönkő, Sződi István, Apáti M. Miklós). Hasonló a helyzet Tordai Zádor cikkével kapcsolatban, ö mintegy tíz magyat kartéziánust ismertet, s köztük csupán két debrecenit, Szilágyit és Apátit. Pedig mint látjuk, magában Debrecenben kilenc olyan kartéziánus tudós működött (nem szólva disputánsaikról), akik már Debrecenben szerzett kartéziánus ismereteiket külföldön gyarapítva, itthon mint kollégiumi tanárok, debreceni lelkészek, orvosok terjesztették tudásukat szóban és írásban. „A korszak végére Debrecenben már Descartes szellemében lehet disputálni", kiált fel Zemplén Jolán Csapó István disputációjával kapcsolatban a XVIII. sz. fordulójára célozva. 43 40 Thuróczy-Tr. i. m. 14. Egyébként mind Poiret, mind de Voider beírása megtalálható Apáti Albumában a 161., illetve az 5. lapon. 41 Zemplén II. 67. 42 Zemplén II. 69. 43 Zemplén I. 234. Hogy pl. Debrecen kartezianizmusa milyen haladást jelentett, mutatja az, hogy egy 1737-ben Kolozsvárt Typis Acad. S(ocietatis) J(esu), (A Jézus Társaság Akadémiájának betűivel), megjelent tankönyv (Geographia Globi Terraquei Synopsis) mely a címlap verso oldalán Matthias Gaiger jezsuita atya „logikai tételeit" tartalmazza, a XX. pontban ezt mondja Descartes-ról: „Dubium generale Cartesii non est recta methodus ad scientias requirendas. Repugnat de eodem objecto scientia et opinio, in eodem intellectu". Vagyis: „Descartes egyetemes kételkedése nem megfelelő módszer az ismeretek megszerzésére. Ugyanazon tárgy tekintetében küzd egymással az ismeret és a felfogás, ugyanabban az értelemben". 428
