A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Holló László és Medgyessy Ferenc hagyatéka a Déri Múzeumban

Külön csoport a tánc témájú alkotások (az 1912-ben díjat nyert „Táncolók" с relief, 1923-as, 1954-es „Táncoló nő", 1946-os „Hindu táncosnő" — vagy „Indus nő" című körplasztikái), erotikus kompozíciói (többnyire állatfigurák), aktjai („Támaszkodó", „Kövér gondolkodó" szobra, 1909-es „Menekülő" reliefje), lovasszobrai (számtalan dombormű és kisplasztika, ill. vázlat), állatfigurái („Béka", „Komondor", „Hortobágyi bika", „Pitiző kutya"), groteszkjei („Aluviális szörny", „Ülő bagoly", „Kölyökszörny"). Erről a csoportról László Gyula így ír: „A francia katedrálisok szörnyalakjainak testvérei. Legtöbbje nem önálló mii igényével született, hanem iparművészeti — főként kerámiai — kísérleteinek körébe vág" P E kísérletekből pár darab a múzeumba került: váza- és kályhatervek a vásárhelyi Majolika Telepnek a húszas évekből. Zsánerszobrai, munkaábrázolásai egy része kapcsolatban áll monumentális alkotásaival („Szoptató anya", a „Jó forrásnál" című kútterve, 1924, „Anya gyermekével", „Martinászok", „Lapátoló", „Lánchíd építői"), mégha terv is maradt. Kivételt képez az 1913-as „Súroló nő", és az 1908-as „Tehervivő férfiakt" című kisplasztikája. Ugyancsak külön csoportot képez a plasztikai hagyatékon belül a portré. Ötnegyedes mell- és fejszobrok, kisméretű, illetve eredeti nagyságú maszkok, valamint érmek, plakettek sorolhatók ide. Legérdekesebbek halotti maszkjai, amelyeket barátairól: Rippl-Rónai Józsefről, Móricz Zsigmondról készített a haláluk utáni napokon. (A róla készített Búza Barna-féle halotti maszk ugyancsak a múzeum tulajdona). Gyermekfejei közül korai művek (Bethlen Gáborka, Kislányfej stb.) és a negyvenes években mintázott Csilla, Kati arcképei, női képmásai közül felesége, Kállay Lajosné, Frankfurt Tiborné szobrai és domborművei említendők. Férfiportréi jórésze magánrendelésre készült ugyan, de később felállításra került, vagy kellene, hogy kerüljön (Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Széchenyi István, Kulin György). Az érmek, plakettek egy része ugyancsak férfiarckép (Kodály, Liszt, Széchenyi, Rippl-Rónai, Vámossy professzor stb.). E rövid összefoglaló után azokról a művekről kell részletesen szólnunk, amelyek monumentális, köztéri, ill. épületdíszítő alkotásainak előzményei. A megvalósultakéi azért érdekesek, mert utalnak a változásokra, a meg nem valósult, ún. meddő tervek pedig azért, mert ismeretlenek. Ezeket látva, az esetek jórészében megfogalmazhatjuk azt a kérdést és rá az ítéletet: miért nem születhettek meg e nagyszerű tervek; s kár, hogy nem születtek meg. Épületdíszítő alkotásaihoz kapcsolódó müvei Murális tervei többnyire állami megrendelésre, pályázatra készített reliefek, faliszobrok, kúttervek. A megvalósult (és ma budapesti, vidéki középületeken látható) műveket és a hagyatékba került terveket, résztanulmányokat, vázlatokat összehasonlítva bepillantást nyerünk a művész-megrendelő kapcsolatba, a korabeli művelődéspolitikába. A meg nem valósult terveket szemlélve, s Medgyessy keserű naplójegyzeteivel egybevetve ugyancsak jellemző képet kapunk, főként a 30-as években erőteljesen jelentkező hősi emlékmű kultuszról, illetve az ötvenes évek elején jelentkező „szocreál" művészetről. Világossá válik, hogy Medgyessy Ferenc alkatától milyen távol állt a megalkuvás, milyen nehezére esett és kényszerű volt az alkalmazkodás. Meg kellett alkudnia a budapesti Pénzintézeti Központ falára kerülő „Szüreti menet"-né\, de leginkább a Gellérthegyre tervezett „Gellért legenda" reliefnél. Peyer Károly budapesti szoborbizottsági tag a Gellért legenda relief gyönyörű, táncoló nőalakját „letanácsolta", s helyette statikus testtartású, kobzon játszó nőalakot kellett mintáznia. Viszonylag jól végződött a „Szüreti menet" című relief sorsa, Medgyessynek „fel kellett öltöztetnie" aktjait, de ez a felöltöztetés végül a művésznek sem volt ellenére. Mint naplójában írja: „A pályázatra, mivel olyan művet kellett csinálni, amely a pénzgyűjtést és szerzést ábrázolja — egy szüreti jelenettel vettem részt. Meztelen emberek hordták a szőlőt, taposták musttá és táncolták az esteli csárdást. A bizottságnak az én domborművem tetszett a legjobban. Csak egyet kértek: ne legyenek az alakok meztelenek, öltöztessem fel őket vall Ld. az 1968-as hagyatéki tanulmányi kiállítás katalógusát! 378