A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Holló László és Medgyessy Ferenc hagyatéka a Déri Múzeumban

ménnyel, de még 1948-ban befejezte a „Debreceni csata 1849" с olajképét, amelynek már 1939-ből ismerjük rajzi előzményét, 1948-ból pedig tizennégy rajz- és két olaj tanulmányát. Holló festészeti és grafikai hagyatéka kb. hatvan történelmi tárgyú művet őriz, majdnem ennyi a mitologikus-biblikus alkotás is. Míg azonban az előzőnél a rajzanyag van túlsúlyban, az utóbbinál a festészeti. Holló László olasz-, francia-, német-, spanyolországi útjai során ismerkedett meg a mitologikus témák képzőművészeti vonatkozásaival. Nyilvánvaló, hogy nem a primer mondai, illetve irodalmi anyag hatott rá, hanem a művészeti ábrázolások (pl. pompeji falfestmények, görög vázák istenalakjai, Greco, Ribera, Rubens, Rembrandt, a velencei festők és Manet, Miilet Danaei, Zsuzsannái, Parisai, Olympiái, Krisztusai). Különösen El Greco biblikus képei érintették mélyen, s az újabb irányzatok közül az alakuló expreszszionizmus. 1922—39 között foglalkozott mitologikus témákkal (1968-ból ismerünk pár akvarellt még). A mitikus alapanyag elsősorban témaadta festői lehetőségeivel hatott rá, későbbi korszakában azonban — jelképrendszere részeként — társadalmi-szociális éizelmek kifejezésére is alkalmazta. Ez utóbbi alkalmazás nem volt olyan tudatos, mint a magyar művészet forradalmárainál, de erre egyedül elszigeteltsége nyújt magyarázatot.

11 A korai: 1922— 28-as korszakban a spanyol, francia, olasz múzeumokban látottak hatása cseng vissza, de kifejezést nyer a fiatal Holló élet- és szépség vágya, a gyönyörű testek varázsa. Női aktjai a szépség áhítatos kifejezői, izmos férfiaktjaiban ifjú önmaga jelenik meg. 1923-ban, a Belvedere-ben mutatta be „Menekülés Egyiptomba", „Nőrablás", „Anya gyermekkel", „Krisztus feltámadása" műveit. Az utóbbiról Lyka Károly állapítja meg, hogy egységes konstrukcióját „az izmok és világítási felületek tervszerű egymásmellé helyezése" adja. 1926-ban az Ernst Múzeumban pl. „Bacchanália" és „Szent Antal megkísértése" műveivel szerepelt. Ez időszakban festette „Bűnbánó Magdolna", „Tanulmány Olympiához", „Zsuzsanna és a vének", „Szegény Lázár", „Mennybemenetel", s egyik „Sámson és Delila" olajképét, s számtalan vázlatát, illetve önálló grafikai lapját. E művek alapján — részben jogosan — „Magyar Greco", „Magyar Ribera" elnevezést kapott Holló, de önálló megoldásai, sajátos kifejezőeszköz-rendszere már komoly elismerést váltott ki. Magdolnája csak beállításban idézi Grecot, a nőalak sokkal súlyosabb, s magyarabb. A grecósan transzcendentális környezet csak két Krisztus-képén jelenik meg, a „Bacchanália" vagy a „Szegény Lázár" drámai táji háttere félreérthetetlenül magyar világba, forró nyaraink paraszti életébe vezeti el a nézőt, s kifejezője a szegények, elesettek sorsa iránti felháborodásának is. E korszak csúcsa, de az életműnek is egyik legszebb darabja, az 1926-os „Szent Antal megkísértése" — amely nem a hagyaték darabja, hanem az özvegy 1978-as ajándéka — elsősorban harmonikus szerkesztésével, színdinamikai hatásával, erőteljes plaszticitásával tűnik ki. Nemcsak méretével, de hatásával is jelzi ez a mű, hogy Holló mennyire képes lett volna monumentális murális feladatot vállalni. Erre azonban csak egyszer nyílt mód, 1932-ben, amikor a debreceni krematórium egyik ravatalozójába készített freskót, és üvegablakokat. Megvalósult és meg nem valósult terveinek rajzi- és akvarell változatai ugyancsak a hagyatékban találhatók. Az 1928—29-es esztendő hozza meg Holló érett, teljesen egyéni hangját, s jelenti művészetének egyik nagy csúcsát. Számszerűleg is hallatlan termékenységgel állunk szemben: csak témánkra vonatkoztatva mutatja ezt számtalan vázlat, önálló grafika, s olajképek: „Olympia", „Danaé", két „Sámson és Delila", az 1928-as „Bűnbánó Magdolna", „Sírbatétel" stb. Az 1928-as „Bűnbánó Magdolna" mutatja leginkább a Holló művészetében beállt változást: az 1924-eshez képest itt minden felfokozott, kibékíthetetlen: a hatalmassá nagyított női test erős kadmiumsárga színe, heves gesztusai, s a táj hangulatot kifejező viharossága. A szép kategóriája mellé belép Holló művészetébe a tragikus és különleges, mint ahogy életébe betört a közösségi gondok hatása. Leginkább az 1929-es „Sámson és Delila" példázza ezt: a szép testű Delila tettét két szánandó ember nézi, mintha Sámson hajával együtt saját reményeiket, s erejüket is elvesztették volna. Lehetetlen nem gondolnunk 11 Az 1972-es kiállítás rendezője Sz. Kürti Katalin. Tanulmánya az Alföld 1972. 3. sz.-ban 74—78. jelent meg. 24 Déri Múzeum évkönyve 369