A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Holló László és Medgyessy Ferenc hagyatéka a Déri Múzeumban

В) A festészeti és grafikai hagyaték A művészi hagyaték Holló László 1910—1976 közti tevékenységét reprezentálja. Sajnálatos, hogy sem gyermekkori rajz, sem korai, 1907—10 közti olajfestmény nincs benne. E korszak kiegészítése még további feladatunk. A viszonylag korai művekből is csak néhány darab: egy 1910-es és egy 1923-as „Önarckép" és három, 1922—24-ből származó biblikus kompozíció került a múzeum tulajdonába. E korszakhoz kapcsolódik a múzeum régebbi szerzeménye, egy 1917-es tanulmány. Igen gazdag, sokrétű anyag mutatja be Holló legérettebb, legjellemzőbb korszakait: a húszas évek végétől az ötvenes évekig, de nagyszámú (ámbár témában szegényebb) a hatvanas-hetvenes évek termése. Tematikai csoportosításban áttekintve a hagyatékot: legtöbb az önarckép (85 mű), a történelmi és mitologikus-biblikus festmény és rajz, valamint a mezei jelenet, munkakép. Figurális tájképei jórésze paraszti életből merített munkaábrázolás, de szép számmal akad plein-air akt is. (Tiszadadai ihletésű „Fürdőzők". „Dadái akt", kertjében, a „kiserdőben" festett aktok). Drámai, expresszív munkajelenetei sorát az 1924-es „Rőzsevivő" nyitja, s az 1928-as „Vesszőhántó lány", „Lucernakaszálás idején", az 1929-es „Kérész-szedők", az 1930-as „Putri előtt", az 1940-es „Aratók", „Tehénpásztor" folytatja. Nem népviseletbe öltöztetett parasztalakok, hanem elnyűtt ruhás, mezítlábas, munkába görnyedt, vagy munka után fáradtan hazavánszorgó szegények modelljei: tiszadadai és debreceni, Tócós-kerti parasztok, napszámosok, nincstelenek. Ismerősei, szomszédai ábrázolásánál azonban sosem érdekelte a portré-hűség, vagy az életkép-szerűség. Arra törekedett, hogy az egyszeri jelenetet általánossá alakítsa, a szegények életével, környezetével az egész magyar paraszti sorsot és valóságot idézze. A két világháború között festett népéletből merített jelenetei a művész szociális érzékenységének, társadalmi tiltakozásának kifejezői. („Beteg gyermek", „Kérész-szedők"). Még „Dadái lakodalmasok" c. festményének alakjai is örömtelen, mosolytalan menetet alkotnak, ritka ünnepükre is ráül a hétköznapok létbizonytalansága, sivársága, gondja. Az ötvenes évek derültebb légköre meghozta az idős mester vidámabb témáit és oldottabb festésmódját. Megörökíti tiszadadai fürdőzőit („Nyári örömök" variációi, „Tiszaparti jelenetek"). A Tócóskert környékét: „Tavaszi veteményezés", „Krumpliszüret", a nádudvari és a balmazújvárosi tsz munkásairól készített több nagyméretű vásznán. Tájképei közül az 1960-as „Tavasz" és „Tél" с művét és a „Bajusz-ház"-at kell kiemelnünk a már említett figurális tájképein kívül. Mint veduta érdekes az 1963-as „Petőfi tér". Vegyes témájú alkotásai közül „Csokonai a Nagyerdőn" (1935), „Irinyi felajánlja gyufáját Bécsben" (1961) és „Falujáró színészek Árkuson, a Hortobágyi Állami Gazdaságban" (1961) с olajképeire, valamint a Bútorgyári freskópályázatra készített mintegy harminc előtanulmányára és nagy kartonjára kell felhívnunk a figyelmet nem elsősorban művészi, hanem művelődéstörténeti, kortörténeti érdekességei miatt. Portréinak modelljei kiskunfélegyházi, Tócós-kerti, dadái parasztok (1929-es „Olvasó kisleány", „Kertész bácsi", „Tisza néni"), Annus néni, Olgi, s leggyakrabban önmaga. A hagyaték majdnem minden évből őriz egy, vagy több önportrét 1910-től 1976-ig. Ezeknek az arcképeknek egyrésze nemcsak a hollói életműben, de a magyar expresszionizmuson belül is számottevő érték. Összességében tekintve pedig egyedülálló jelenség a magyar önarckép művészetben. A Magyar Televízió 1972-ben készített Holló portré-filmje

9 egy nagyszerű összefoglalást adott a különböző korszakokban készített önarcképekből. Á filmen alkalmazott „áttünések" jól érzékeltették Holló hangulatának, életérzéseinek folytonos változását, a harmincas években jelentkező fokozott önvizsgálatot, megkeseredettségét, az öregkori műveken pedig a lehiggadást, bölcs nyugalmat. Holló életművének két témaköre meglehetősen ismertté vált az utóbbi években. Mindkét témakörből rendezett tanulmányi kiállítást a Déri Múzeum, s a kiállítások rendezői tanulmányokkal egészítették ki a tárlat anyagát. A történelmi tárgyú festmények és rajzok tekintélyes részét alkotják a hagyatéknak. Holló e témájú alkotásai (leszámítva a Nemzeti Galériában, Székesfehérvárott, Kiskunfél9 A film operatőre: B. Farkas Tamás rendezője: Kernács Gabriella, aki a „Művészet" 1973. 2. sz. 15—19. p. közölte is a film forgatókönyvét. 363