A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Vajda Mária: A balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásai

adományozás volt az a karácsony esti népszokás is, amikor a legénycsapatok sorra járva a lányos házakat diót, almát ajándékoztak a lányoknak. Ide sorolható a locsolkodóknak húsvéti tojással való megajándékozása is. A pásztorok is kaptak ételajándékot.

51 A csürhéseknek karácsonykor és húsvétkor, a csordásoknak pünkösdkor kalácsot és szalonnát adtak az állattenyésztő gazdák. * * * . Ha a jelen tanulmányban vizsgált balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásainak legfontosabb jellemzőit akarjuk megkeresni, figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy Balmazújváros faluközössége a történeti és néprajzi felfogás szerint nem jelentett homogén, egynemű közösséget, teljes egységességet. Az etnikailag tagolt közösség tovább tagolódik társadalmi rétegekre, s ez a tagolódás a társadalom fejlődésével mind nagyobb szakadékot teremtett az egyes rétegek között. Figyelembe kell vennünk, hogy az etnikai kisközösségek (német, magyar) önálló, a másik kisközösségtől eltérő kultúrát is hagyományozhattak. Kérdés viszont, hogy milyen mértékben hatottak egymásra, s milyen mértékben voltak önállóak, függetlenek e kisközösségek. E kérdést különösen izgalmassá teszi, hogy az egymás mellé települt „Németfalunak", „Magyarfalunak" már a megtelepedéskor — legalábbis jogilag — egységes akaratú közösséggé kellett szerveződniük. így a kölcsönös egymásrahatás lehetősége eleve adott volt. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk a kölcsönhatások vizsgálatánál azt a tényt is, hogy lakóhelyileg is elkülönültek a németek a magyaroktól, hiszen egy tömbben, a Németfalunak nevezett részen telepedtek le a németek, s ez a „falvakra" tagolódás az első világháborúig — legalábbis elvileg — megvalósult, s napjainkban is fellelhető. Lényegében mindenki számontartja a magyarok és németek lakókörzetét annak ellenére, hogy az összeházasodás, a németek teljes elmagyarosodása, s egyéb tényezők miatt nincs gyakorlati jelentősége a Magyarfalu, Németfalu megkülönböztetésnek. A népi kultúra területén is nagyfokú hasonulás jött létre a két nemzetiség között, melyre főként a magyarokhoz való hasonulás a jellemző, de ennek ellenére még mindig egész sor különbséget tartanak számon, s ez fokozottan érvényes a táplálkozási kultúrára. A táplálkozási kultúrában megnyilvánuló különbözőség egyik oka a gazdasági tényezőkben keresendő. A németek okos gazdálkodási rendszerük következtében általánosságban kielégítő anyagi helyzetben éltek. A Németfaluban a legszegényebb család sem volt olyan elesett, mint a Magyarfaluban, s ez érződött táplálkozási kultúrájuk színvonalában is. A másik fő különbség részben az ízlés, részben az ételkészítés technikájában jelentkezett. Az ízlés különbség fő megnyilvánulása, hogy a magyarok sokkal fűszeresebben főztek, jobban paprikázták ételeiket, mint a németek. A németek viszont sokkal több tejfelt, tejet használtak fel az ételek elkészítésénél. Ételeiket sűrűbbre, „öregebbre" főzték, mint a magyarok. A németek ételkészítésére jellemző a nagyfokú változatosság, praktikusság. Az ételmaradék minden esetben átalakított formában került az asztalukra. Az ételkészítés technikájának leginkább számontartott különbségei a sertésfeldolgozásban, az ebből készített ételekben jelentkezett. Bár az egymástól átvett ételek hatására napjainkban ez a különbség sem jelentkezik már olyan élesen. A Németfalu táplálkozásában beállott változást napjainkban jól mutatja az a tény, hogy a régi ételek közül számtalannak már csak az emléke él a régi öregek között, ma már nem készítik el azokat. Egyes ételek, melyek régen nagy gyakorisággal előfordultak, ma már csak ritkán kerülnek asztalra. A ma is elkészített ételek megváltozott formában kerülnek asztalra. Újabb ételalapanyagok állnak rendelkezésre, megváltoztak a tüzelőberendezések, konyhai edények, ma már nem takarékoskodnak az alapanyagokkal. Mivel a régi ételek zöme meglehetősen „nehéz", nehezen emészthető volt, az idősebb korosztály, mely még birtokában van ezek elkészítési módjának, a korszerűbb táplálkozás szabályait betartva, egészségi állapotára hivatkozva nem készíti el azokat. Azok az idősebb emberek, akik nem tudnak megválni a régi ételektől, megszokott ízektől, az egészségügyi, orvosi előírásokat megtartva „diétás változatát" készítik el a régi ételeknek, (pl. füstölt hús helyett friss húst 51 Vö. Ujváry Zoltán: Varia folkloristica. (Debrecen, 1975) 112—122. 349