A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

zik olykor ä népi tárgy vagy a népi hangvételnek némely nyoma: mindazáltal az ide vonható alkotások teljességükkel irodalmi igényt elégítenek ki és az irodalmi folytonosságba illenek:

313 : Ezt a fejlődési sort igazolja egyrészről például a példabeszédekkel ékesített Heltai-féle fabulázástól Fáy nemzetébresztő politizálásáig a témák; vagy Pesti népiesnek is vélhető előadásmódjától a stilizált édelgésen keresztül Vitkovics verseiig a formák alakulása, fejlődése. '•'•' .';''' •'>•'•' Igaz ugyan, hogy tiszta keresztmetszetet ritkán kapunk. Egyazon időben él a korszákokát "rriíntegy jelképező forma mellett a már meghaladottnak és a mégcsak születőfélbert levőnek számos jele is. Azonban ezek a fő vonások mégis megfigyelhetők, végigkisérhetők á magyar állatmese útján. Amikor mi is áttekintettük ezeket a gyűjteményeket, éppen az volt a tárgyalás fő szempontja, hogy mennyire érvényesülnek ezek a népi és a népi felé közelítő tényezők. Ezek után lássuk, melyek azok a tanulságok, amelyek az eddigiek áttanulmányozása után világosan látszanak. Három ilyen általános tanulságot szűrhetünk le. 1. Világosan látszik, hogy az irodalmi hagyomány huzamos, meglehetősen nagy terjedelmű és állandónak mondható. Ha bizonyos, a korok és társadalmi-irodalmi mozgalmak következtében változó tendenciák érvényesülésének voltunk is tanúi, mégis minden idejében az átvizsgált időszaknak: egyaránt megtaláltuk az irodalmi hagyomány különböző formáit. Ha áttekintjük a nem népi gyűjteményeknek itt felsorolt tucatjait — és ezek száma a valóságban minden bizonnyal többször is ekkora volt — nyilvánvalónak kell ítélnünk, hogy ezt a hagyományt, már csak terjedelme miatt sem szabad figyelmen kívül hagynunk a népi állatmese vizsgálatakor. Az első korszak sokban népivé gondolható alkotásai, de még a harmadiknak csak olykor elárult népi kapcsolatai (jellemző azonban, hogy éppen a legkiválóbbak: Virág, Vitkovics árulnak el ilyen népi kapcsolatokat) is nyilvánvalóan megmutatják, az irodalmi hagyományt is vizsgálni kell a népi teljesebb, a valósághoz jobban illő kutatásának elvégzése érdekében. Ebből a szempontból rendkívül fontos az a tanulság, amely szerint az irodalmi állatmese hagyománya mégcsak nem is szaggatottan huzamos, hanem szervesnek és folyamatosnak mutatkozik. Az irodalmi hagyományt éppen ebben a folyamatosságában felfogva kell e kérdésben tárgyalni. 2. Az irodalom és a folklór kölcsönhatása a jelen példák és a magyar állatmesehagyomány egésze szempontjából nem a folklórból az irodalomba, hanem az irodalomból a folklórba való átmenet jeleit mutatja. Amikor népi hagyományunk egyes elemei és az érintett irodalomtörténeti értékű alkotások között kapcsolatot látunk, ez az esetek nagy többségében nem azért van így, mert egyik vagy másik irodalmi alkotás már akkor, első megjelenésében népi tárgyat dolgozott fel, vagy népi hangvételben dolgozott fel egy bárhonnan vett tárgyat: hanem azért, mivel az ilyen megoldásoktól függetlenül keletkezett irodalmi hagyomány hatott a népre és annak művészetére. Nem a népi fordulatok adattára tehát — különösen régi magyar irodalmunk sok állatmeséje —, hanem inkább a nép számára a későbbiek során mindvégig vagy legalábbis igen sokáig kedves olvasmány, ihlet, tárgy és modorforrás. Ez az utalás különösen az irodalmi alkotások határozott korigényéből eredően a folklór művek bizonyos vonásainak meghatározásában és fontosságuk felismerésében is szerepet játszik. Ezért nem teljes így önmagában ez a vizsgálat sem. Hiányzik a másik része: most már a népi hagyomány egyes elemeinek, alkotásainak, alkotáscsoportjainak, sőt egész alkotó tevékenységének vizsgálata: az irodalmi hatások keresése a népi állatmesegyűjteményekben. Ez a munka mindenképpen logikus folytatása az itt levőnek, és szükségli is azt. Először azonban ezt a hálátlanabb munkát kellett elvégezni ahhoz, hogy most már ugyanennek a viszonynak a népmesei, népi oldalát is megtekintsem. 3. Az itt említettek elvi szinten általában is érvényesek a magyar népmesére, tágabb értelemben az egész magyar néphagyományra, sőt a hagyományra egyáltalában. Mindazáltal meg kell jegyeznünk, hogy az összefonódás az állatmesék esetében rendkívüli mértékben fontos. «Nemcsak magyar jelenség ez, noha népünk nyelvi keietei között mindenképpen 313 E ^Cérnát összegezi Pogány Péter antológiája a magyar népies ponyvairodalomról A magyar ponyva tüköré. (Bp., 1978.), további irodalommal. ...,-., 325