A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

Hágedornból, Kleisztből, Cronegkből és Höltyből fordítódtak Sz. I. által. Pozsony— Komárom, gyűjteménye jelenik meg. Ebben 46 mesét olvashatunk, a címből sejthető eredetben.

233 Ugyanebben az évben közli a Sokféle (1791: 62. 1.) egy névtelen szerzőnek Róka és Sas címen egy — feltehetőleg Lichtwerből készült — fordítását.

234 A következő évben jelenik meg Nagy Ferenc két „Apollogusa", a Magyar Kurir hasábjain. Nem szorosan vett állatmesék ezek, mégsem idegenek a néphagyománytól. A „hecc"-be szorított és az igavonó állatok panaszkodnak benne szomorú sorsukról.

235 1793-ban jelent meg Kazinczy: Herdernek Paramythionjai és Aszalai Jánosnak: Lessingnek meséi három könyvben с munkája. Az első Kazinczynak ifjúkori és kevéssé jelentékeny műve;

236 a második meg — a két könyv tulajdonképpen egy kötetben jelent meg! — Kazinczy felszólítására készült, aki a kevéssel sokat mondó Lessing meséit is bírni kívánta magyar nyelvünkön, s utóbb át is nézte a fordítást.

237 Kazinczy már diákkorában írt mesét, Goethe tanító története nyomán, és később is megőrizte rajongását a műfaj iránt. A német alkotásokat igen tisztelte, különösen azt tartotta nagyra bennük, hogy a görög minta nyomán mentek. Ezért Aszalai már elkészített fordítását is átnézi és a közhit szerint sokat javított is rajta.

238 Később is — például Vitkovics megítélésében — éppen ezekre a német elvekre hivatkozik. Ezt a rokonszenvét az is bizonyítja, hogy a Lessing meséinek elején álló Erscheinung — Megjelenés с programadó értekezést változatlanul hagyva, azzal bizonyára teljesen egyet értett.

239 A görög mesék iránti érdeklődését — jelesen Babriosz szeretetét — bizonyítja egy másik, alig ismert levele is.

240 A korból azonban egészen mást is látunk. Jelentékeny hatása lehetett volna Kármán fabuláinak. Az Uránia mindhárom kötetében megjelent mesék közül nem látni azonban népi eredetűt. Stílusunk eleven volta is már teljesen irodalmi jellegű.

241 Ugyanekkor élénkül meg a néphagyományok gyűjtése is. Ennek érintése most nem tartozik e tárgyba, elég megjegyeznünk, hogy a korból már többé-kevésbé hiteles népi nyomokat mutató meseszöveget — nem állatmese-szöveget — is ismerünk.

242 Ezeknek gyűjtésében mindenképpen közrejátszott azonban a hasonló műfajok iránti érdeklődés megnövekedése. Mindezek a gyűjtemények, tanulmányok, fordítások ugyan még a XVIII. században jelentek meg, mindazáltal nem ehhez, hanem a következő század elképzeléseihez állanak közel. Ez az irodalmi folyamatosságban is érzékelhető, de különösen világosan látszik néhány írónak a századhatárt zavartalanul átívelő életművében is. A debreceni tanár Hatvani Istvánnak például 1799-ben jelenik meg: Meséi с gyűjteménye. Ez Lichtwer, La Fontaine, Desbillons, Kleist, Gellert, Szt. Cyrillus, Ezópus, Le Noble, Richer és mások meséinek fordításait tartalmazza. Bevezetésében a meseírókat és a mesélés történetét veszi sorra. Különösen a német fabulistákat tiszteli, a magyarokról viszont Pétzelit kivéve, nem sok jót mond.

243 A maga gyűjteménye gazdag és eleven, noha nyelvében éppen a Kazinczy-irányzat ellenzése kíván lenni, hatása később is érezhető.

244 Gyűjteményét másodszor is kiadják, ekkor már a XIX. században, 1819-ben, Nagyváradon.

245 Hasonlóan két században oszlik meg például Csokonai és a fabulák kapcsolatának története is. Már 1790-ben megszületik Az állatok beszélgetése címen három fabulája. Ezek közül az első kettő inkább csak állatok beszélgetése, a harmadik már irodalmi igényű fabula.

246 Az ázsiai poesisról с tanulmányában pedig az ind-mesegyűjtemenyeket említi. 233 Ember 17—8. 234 Uo. 18—9. 235 Kálmán 35. 236 Major 26. 237 Kálmán 42. 238 Ember 20—1. 239 Major 27. 240 Kálmán 43. 241 Kármán 240—7. 242 Horváth: Népiesség 103—-5. 243 Ember 25—6. 244 Major 28. 245 Ember 28. 246 Csokonai 967—79. 317