A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben
A népi mese mindig ad bevezetést, ha még oly rövid is az. Olykor olyan erős ez a gyorsított kezdet, hogy már szinte tudatos és egyéni formának kell tartanunk. (Horváth János céloz is erre utóbb idézett helyén.) Különösen a határozói igenév igei természetének felhasználásával ér el Pesti ilyen hatást: „Kanija meg betegilwen, mijkoron halálához nem tawol wolna,..." (15b) 99 . Az első szerkezet egész és zárt, önáló elemmé fejlődik. Ezek a formák olykor áttételes módon jelentkeznek. így például a mik or őrhelyébe olykor „hogy" kerül: „Hogij az eb wezteg halgatna az lopó aad wala nekij egij darab kenijeret." (17b) 100 . Sajátos kezdőmódja Pestinek a „természet szerint" utaló elemnek előbocsájtása. Ez egy szentencia-jellegű mondatban történik, nem maga a mese, hanem annak mintegy alapját szolgáltatja. „Farakasoknak(sic) ees a baranijoknak termezet zerint való egyenetlenségek wagijon mijndenkor. Eczer frijgijet zerzenek ees mijndenfelewl egijmasnak zalagot adanak." (24b) „Termezet zerijnt wakallat az wakondag azért mongijak ewtet wakondagnakijs hogij semmijt nem laat. Ez, eczer monda az annijanak." (86b) A példákból az is látszik, hogy a tulajdonképpeni mesekezdő formula csak ezután következik. Már ez a szervezetlen jelleg is nem mesemondásból származására mutat. Hasonlóan önálló formulának tekinthetjük a közléssel bevezetett mesék kezdő mondatát is. Volt már szó arról, milyen különös módon alkalmazza Pesti a párbeszédet; nos, ez is újabb igazolása az ott említetteknek. „Az zaruas borijw mond wala.az annijanak. lm menijwel nagijob wagij az ebeknél, ees menijre meg halladod fwtassalijs ewket..." (80b) Olykor ez a megoldás természetesen simul a mese szerkezetének későbbi részeihez, szinte nem is különíthető el: „Kerde az orwos az beteget mijnt wolna,..." (82a) Hasonló módon vezeti be a mesét a következő kezdet is: „Azt mongijak irasok, hogij Maurisiaba maimoknak sokasaga beuelkedijk." (59b) Ehhez hasonló az általános értelmű „dicitur"-nak megfelelő forma: „Azt mongijak hogij mijkoron a maijom keet fijat zijwl, eggijket zeretij, ees a masijkkal nem gondol." (55b). Ettől teljesen különbözik egy másik kezdet. Mintegy felsorolásképpen közli a szereplőket, és egyben ez már a mese kezdete is. „Az orozlanij, a zamar ees a róka ménének mijnd egijwt wadaznij, nagij sok wadakat werenek ees fogának, meg kezdenek wele oztoznij." (39a), vagy „Ket fazék aal wala a wijz parton, egijk fewld, a masijk kegijg reez." (48a). Mindkét mese kezdetének ismerjük népi párhuzamait, a szerkesztés a későbbiek folyamán is gyakorta hasonló ehhez. Mégsem látszik valószínűnek, hogy ezek egy népi elbeszélő módot rögzítenének, inkább azt gondolhatjuk, hogy ez az egyszerűségében kézenfekvő megoldás hol népi, hol irodalmi alkotásokban egyarántmegmutatkozhat. Ezzel ellentétben nyilvánvalóan irodalmi mesekezdésnek tarthatjuk a jelzői mellékmondatos szerkesztést. „A róka kij az orozlannak rettenetes woltat nem zokta wala, elewzer mijkoro(n) eczer keczer lattá wolna meg iijed wala tewle ees el fut wala elewtte." (33b) „A pardus wad, kijnek az haata tarka,..." (57b) „Az Satijrus, kijt erdeij iste(n)nek mo(n)dnak,..." (53a) „Az meeh kij az wijaznak annija, eczer mijkoron Iupiternek áldozatot tenne, lépes mezét wijn nekij." (80b) Ennek a megoldásnak sztereotip jellegére utal az is, hogy Pesti olyan mondatot is ilyenre formál, amelynek szerkezete más. így például, ezeknek a szerkezeteknek pontos mása a következő mesekezdet: „Az wijdra, az tewb neegijlabw oktala(n) allatok kewzewt az wijzbeijs zokot laknij ees maradnij." (65b) A mondat ugyanis, még az értelemnek megfelelő átalakítás után sem jelzői, hanem állítmányi. Hogy Pesti a központozással mégis ilyen jellegűvé teszi, azt hiszem elegendően utal arra, hogy nem véletlen, hanem gyakori a fent említett jelzői mellékmondatos mesekezdő-szerkesztés. Szintén hagyományosnak tekinthetjük, de irodalmi hagyományt tartalmazónak a „néminemű" határozatlan névmással indított mesék kezdetét. „Nemijnenij (sic!) egijptombelij kijral tanijtatot wala egij nehanij maijmokat wgij annijra hogij tanczolnij tudnának." (58a), vagy „Egij nemijnemij embernek wala hazába egij fa keepe, mellijet iste(n) gijanant imád uala,..." (72a) Közismert, hogy az ilyen szerkesztés mennyire gyakori régi magyar irodalmunk epikájában. Ezekkel a formákkal szemben néhány olyan kezdet is találkozik Pesti gyűjteményében, amelyeket, éppen egyszerű formájuk miatt, tarthatunk irodalmi és folklór hagyománynak egyaránt. Ezek között legelső a múltidőben használt létigével való mesekezdés. „Vala egij parazt embernek egij twlka kij soha semmij igát fel nem akar wala wennij." (52b), vagy „Vala egij 99 Ugyanezt éri el egyidejű határozói igenévvel 34b: „íewe az machka hogij meg enne a kakast,"... 100 Máskor a tehát tölt be hasonló szerepet. Pesti 41a: „Lata az orozlan tehát a kechke egij magas kewzijklan iarna." 297
