A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

Voigt Vilmos A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben Honti János (1910—1945) emlékének I. Bevezetés Amikor a folklór és az irodalom kapcsolatát vizsgáljuk, első megközelítésre olybá vesszük e két tényezőt, mint egymástól függetlenül létező, egymást kizáró jelenségeket. Folklór a népi hagyomány, a maga egészében és folyamatosságában; irodalom pedig a „magasabb kultúra", a társadalom felsőbb rétegeinek ettől merőben eltérő művészete. Már ez az elkülönítés is gyanút ébreszthet. Hogyan képzelhető el, hogy egy magasabbnak felté­telezett forma, az „irodalom" ne is érintkezzen az ennél „alacsonyabb" fokon megjelenő „folklór"-ral ? Miért nem fejlődik maga a „folklór" is egyre magasabbra, „irodalom"-má, ha ez utóbbi fejlettebb forma? Ezek a kérdések még inkább igazolódnak akkor, amikor a merev elválasztás szellemében érintett két jelenség, a folklór és az irodalom közötti kapcso­latról esik szó. Nyilvánvaló ugyanis, hogy e kapcsolat feltevése — kimondják vagy sem —, az irodalom és a folklór közötti egyféle közösséget, egyformaságot tételezi fel: hiszen éppen ezen a közös ponton történik a kapcsolat. Ezek után nyilvánvalónak látszik, hogy a merev elkülönítés nem tükrözi a valóságot. Amikor mindezek ellenére is, mind eddig, mind a következőkben, ezt a két fogalmat hasz­nálom, ennek tartalmát a következőképpen fogom fel: az egységes hagyomány — nevezzük akár közköltészetnek — szemmel láthatólag nem mindenben egységes; elkülöníthető benne egy, a dolgozó nép szóbeli, kollektív költészeteként meghatározató rész, és egy másik elem, amely — különösen a kapitalizmusban válva el határozottan az előbbitől — túlnyomórészt az uralkodó osztályok keretei között élő, írásosan terjedő és hagyományozódó, egyéni al­kotót és alkotást figyelembe vevő költészet. Az előbbi a folklór, az utóbbi az irodalom. Egységes hagyomány — „közköltészet" — voltukat igazolja egyfelől történeti egymás­utánjuk : az osztály nélküli társadalomból kialakuló osztálytársadalom, a szóbeli költészet­ből kifejlődő írásos művészet, a társadalom csoportjaiból kisarjadó egyéniségek; igazolja tartalmuk: a folklór és az irodalom töménytelen és szövevényes témaegyezése; igazolja előadásmódjuk: a szóbeliségnek mindmáig fontos szerepe, a közvetlen érintkezés szakadat­lanul szándékolt ténye, egy-egy nemzeten belül a nyelv megközelítően egyező volta; végül pedig az a tény, hogy mindezekben sok elem nem hajdani, ősi egyezés visszfényeként, ha­nem sokkal későbbi, esetleg napjainkban lejátszódó kapcsolatok jeleként áll előttünk. Ennek a kapcsolatnak néhány vonását és a kapcsolódásnak néhány esetét szeretném a következőkben bemutatni, a magyar népmesék egyik műfajának példáján, de egy kissé általánosabb színezettel. //. Az állatmese a folklór és irodalom határán Köztudomású, hogy egyetlen mesei műfajban sem olyan erős a folklór és irodalom kapcsolata, mint éppen az állatmesében. A magyar állatmeséről szólván, Kovács Ágnes állapította meg ezt a szoros kapcsolatot. 1 Ugyancsak ő beszél arról, hogy a műfajjal kap­csolatban, éppen a folklór és irodalom kapcsolatának vizsgálata lenne szükséges, egyrészről a napjainkban gyűjtött vagy régebbi népmesék szövegének értelmezésére, másfelől régi, 1 Kovács Agnes 4—5. 281

Next

/
Thumbnails
Contents