A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: Ivócsanakok a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében

A fül formák három csoportba sorolhatók. Legnagyobb számban (13) a plasztikusan kifaragott, szoborszerű, alakos díszítés szerepel (állati, emberi alakok). Közülük 8 teljes alakot, 5 csupán egy testrészt, általában fejet ábrázol. 11 ivócsanak fülén az architektúra jegyei fedezhetők fel. A harmadik csoportot az egyszerű fülformák alkotják (4). Külön említjük a címer és levél formában kifaragott füleket. Néhány ivócsanakon az említett díszítőmotívumok együtt szerepelnek (pl. az alakos ábrázolás az architektúra jegyeivel közösen). A fülekre — általában az építészet jegyeit magukon viselő fülekre — vésett (11) és karcolt (1) díszítés kerül. Ezek a kiegészítő díszítőmotívumok egymást keresztező vonalakból, farkasfog díszből, a fül vonalát kísérő, mély bevágásokból állnak. Egy dunántúli ivócsanak fülét spanyolozással tette díszesebbé készítője. A pásztorkodás egyre szűkebb területre való visszaszorulása azt eredményezte, hogy az ivócsanakok iránti kereslet nagymértékben megcsappant. A csanakok elsődleges funkcióját több helyen felváltotta egy másodlagos, a háztartásban használatos funkció. MárHerman Ottó

60 a Gyetva vidékéről a „háztartás belső szolgálatában" álló juhászmerítőkről beszél, amelyeket liszt- és sótartó edényként használtak. Gyűjteményünkben található ivócsanakok egy része a lisztmeregetés nyomait őrzi. Vízmerítő funkciójának háttérbe szorulását egy letűnt foglalkozás, egy letűnt életmód eredményezte. 263