A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Kahler Frigyes: Adalékok Debrecen román megszállásának történetéhez (1919–1920)

Az áruhiány és a'pénzforgalom vázolt T^värä"olyan'méftékbeh

t

^ö\élte még a megélhetési költségeket, hogy az a/nagas fizetésű állami alkalrnazottak részére is elviselhetetlen volt. Dolgozatunk I. számú mellékletében összehasonlítjuk a legfontosabb élelmiszer és közszükségleti cikkek árait a román megszállás alatt kialakult árakkal. Ez önmagában is jelentős emelkedést mutat. А П.. számú táblázatban, közöljük Réczi Sándor családjának — felesége két felnőtt gyermeke és egy háztartási alkalmazott — kiadásait. Látjuk, hogy a család csak jelentős háború előtti pénztartalékok birtokában vészelhette át az 1919. évet. Ilyen mérvű tartalékok azonban még a jómódú polgárság köreiben sem voltak mindennaposak. „Egy ördög-malom perpétum-mobiléjében forgattatunk ... Javadalmunk emelkedett sok féle czímen 150%-kal, szükségletünk pedig 500—5000%-kai. Ha jogos létigényeinket sikerül lefokozni 50%-kal, akkor is még mindig 250— 2500%-os szükségletünk kielégítetlenül jelentkezik." Tej, tej készítmények, méz, zöldség, gyümölcs és baromfi 50—200%-kal magasabb árú a megszállás előtti árakhoz képest.

76 VII. A feltárt adatok meggyőzően bizonyítják, hogy a Tanácsköztársaság leverése után a restauráció egyáltalán nem a hazai „polgári rend" kívánságai és elképzelései szerint történt a román megszállás alá került vidéken. A román királyi hadsereg hadviselése természetesen elsődlegesen a román állam aspirációit szolgálta és ennek során a román megszálló hatóságok a magyar burzsoáziát is ellenségként kezelték, mint ahogy „sohasem tettek különbséget a velük szemben álló vörös és fehér magyar csapatok között."

77 A megszállás ezentúl nemhogy közbiztonságot nem teremtett, hanem a személy- és vagyonbiztonságot mélypontra süllyesztette. Részben ezzel összefüggően, részben ettől függetlenül újabb gazdasági tehertétel nehezedett Debrecenre és a többi megszállt területre. A megszállt Debrecen vezetői — katonai erő hiányában — egyetlen utat látták járhatónak a román megszállás következményeinek kivédésére. Ez az augusztusban megindított mozgalom azt célozta, hogy az antant hatalmak — elsősorban az angol—francia — egymás közti ellentétekre építve — az angolok jóindulatát és pártfogását nyerjék meg a franciák által támogatott románokkal szemben. Az elképzelésnek az adta meg a reális alapját, hogy az angolok a román megszállási zónában terhelő adatokat gyűjtöttek a megszállás viszonyairól. Vásáry István így került kapcsolatba 1919. szeptemberben Dr. Murno angol orvossal Bosznay István lakásán. Murno — aki Butter megbízottjaként gyűjtött adatokat — feljegyezte a Vásáry által előadott memorandumot és eljuttatta megbízójához. Vásáry e memorandum hatásáról — Dr. Bernoldh Nádor egyetemi tanártól nyert értesülése nyomán — feljegyzi, hogy Butter kijelentette: „ez állapotokat ilyen módon megnyilvánuló memorandumot vagy előterjesztést Magyarországról nem kaptak, ő ezt most el fogja magával vinni Versaillais-be, s reméli, hogy ezekkel az adatokkal most már eredményesen fognak fellépni a románokkal szemben." E mellett élt a polgárság körében egy kevésbé realisztikus elképzelés is, ami a győztes nagyhatalmak „lovagiasságára" — mint az Réczei naplójának Petain tábornok 1919. május 17-i díszszemléjének leírásából kitűnik — apellál. Ezekhez az objektív körülményekhez járult a nacionalista túlfűtöttség után a legyőzöttség és megaláztatottság érzése. „A város vezető egyéniségei között" augusztusban indult mozgalom célja, hogy az „angol uralkodó-ház protektorátusát kéri ki" (kiemelés tőlem K. F.). A mozgalomnak lendületet adott az október 18-i rendelet elleni tiltakozás. A tiltakozó memorandumot október 23-án Baltazár Dezső nyújtotta át Alimanescu alezredes vezéikari főnöknek. A tárgyalások azonban — amelybe a megszállt zóna más törvényhatóságait is sikerült bevonni — végül 76 R. 166. és 157. 77 Fogarassy László: A Horthy-hadsereg bevonulása Tiszántúlra — DMÉ 1973. 222. és a Fogarassy által is idézett Rumänien und der Bolschevismus in Ungarn (Bp., 1943) 46. és Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon 1919—1921—1943. Erre utal a május 10-én és május 17-én tartott erődemonstráció is, utóbbi Petain tábornok jelenlétében (R. 61.). 245