A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

hatósági felügyelet alá helyezte az összes gyárat, kereskedést és ipari műhelyt. Debrecen az árak szabályozásával és a már elrendelt kiviteli tilalom hatályosabbá tételével akart a feltartóztathatatlan drágulási hullám elé gátat emelni. A maximált árakat azonban 2—3 hetenként emelni kellett. A friss szalonna ára január 10-tőI május 9-ig 50%-kal, a sós szalonnáé 53%kal, a marhahúsé 50%-kal, a sertéshúsé pedig 30%-kal emelkedett.

97 Ez a nagymérvű áremelkedés nem kizárólag a kereslet és kínálat egyensúlyának megbomlása miatt következett be. Szerepet játszott benne az üzérkedés is, amint erre a város képviselőtestülete rá is mutatott: „Az egyedáruskodás minden alkalmat megragad az üzérkedésre." Az ármaximálás következtében azonban az érintett áruk olyan mértékben tűntek el a piacról, hogy a személyes szabadságot mindenek felett tiszteletben tartó városi tanács Madarász László rendőrminiszter utasítására kénytelen volt a háztartások szalonnakészletének összeírását elrendelni.

98 Egyidejűleg pedig büntetés terhe alatt kötelezte a henteseket és mészárosokat, hogy a szükségletet megszabott áron elégítsék ki.

99 A kormány székhelyén a városi hatóság által elrendelt és többször megújított kiviteli tilalom nem lehetett hatályos, míg maga a kormány nem intézkedett hasonlóképpen. A kormány azonban — mint említettük — a kérdésbe nem akart beavatkozni és így a város intézkedései nem érhették el céljukat, mert a rengeteg hivatalos megbízatásra hivatkozó idegen polgári, valamint az állandóan jövő-menő katonai egyénekkel szemben a kapuőrök a rendelkezéseknek nem tudtak érvényt szerezni. A kormány csak átszervezése után lépett a már tovább nem halasztható cselekvés terére. A tavaszi hadjárat sikeres előrehaladása nyomán felszabadult területek lakói tömegesen jöttek az ellenség által tökéletesen kiélt területekről a „gazdag" Tiszántúlra és Debrecenbe élelemért. Április 27-én az ekkor már a belügyminisztérium alá rendelt rendőri hivatal az élelmezés ügyében két rendeletet hozott. Az első az élelmiszerek kivitelét szabályozta: „Élelmi cikkek, különösen pedig szalonna kivitele csak azoknak engedtetik, kik a valódi hiányt érvényes adatokkal bizonyítják."

100 A másik, bár az élelmezés körét érintette, már nemzetgazdasági célt is szolgált: „Nehogy az ország gazdászata kárával a marhatenyésztés igen nagy csorbát szenvedjen, rendőri szabályul állíttatik fel, hogy a tenyésztésre alkalmas fiatal marhát levágni nem szabad."

101 A mezőgazdasági termelés folytonosságát voltak hivatva előmozdítani azok a rendeletek, amelyek a hadifoglyok mezőgazdasági munkára alkalmazását, az előfogatok igénybevételét és az ausztriai kincstárral kötött dohánytermelési szerződések érvényességét szabályozták. A hadifoglyok kiosztása kettős célt szolgált. Pótolta a termelésből hiányzó munkáskezeket s az államnak az ellátásukkal járó terheit csökkentette. Hadifoglyok igénybevétele azonban csak „kellő ellátás és méltányos díjazás mellett volt lehetséges.

102 Az előfogatozási kötelezettség enyhítését Debrecen város tanácsa kezdeményezte. Márciusban a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzése végett a gazdák részére az előfogatállítás alól öt heti mentesítést kértek a kormánytól.

103 Nyáry Pál, mint Kossuth helyettese a kérést elutasította. Erélyesen megleckéztette a magistratust, és megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba.

104 A mezőgazdasági munkálatok megindításának parancsoló szüksége és a hadihelyzet javulása azonban mégis arra késztette a kormányt, hogy enyhítsen álláspontja merevségén és általános érvénnyel újra szabályozza az előfogatozási kötelezettséget: 97 Szabó i. m. 63. 98 HBmL Tjkv 752/1849. III. 20. A megállapított készlet 7092 q 20 font volt, amelyből egy ma már megfejthetetlen kulcs szerint 2547 q 12 fontot feleslegesnek nyilvánítottak (Uo. 808/1849. III. 27.) 99 A mészárosok ellen még bűnpert is tettek folyamatba {HBmL Kjkv 2. kötet 177/1849. V. 9.) 100 Farkas János a 1 lovászmester 847. sz. rendelete (Közlöny 92. sz. 1849. IV. 29.) 101 Farkas János allovászmester 951. sz. rendelete (Uo.) 102 A hadügyminiszter rendelete a városi tanács jegyzőkönyvében {HBmL Tjkv 727/1849. III. 14.) 103 Uo. 717/1849. III. 14. 104 KL 48/49. IV/2. 376. sz. irat. A közgyűlés elhárította magától és a város lakosságától a válasz sértő megállapításait és „a lelkiismeret mindenek felett megnyugtató tudatában keres vigasztalást". {HBmL Kjkv 2. kötet 109/1849. III. 17.) 170