A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

A fegyver- és lőszergyártás Lahner György irányítása alá került, akinek nem volt irigylésre méltó a helyzete. A honvédhadsereg fegyverzete nagyon hiányos volt és a használatban levő fegyverzet sem volt egységes. A honvéd csapatok nyolcféle gyalogsági puskát és 21-féle ágyút használtak. Ezt a fegyverzetet kiegészíteni és utánpótlással ellátni emberfeletti feladat volt.

80 A Pestről Nagyváradra telepített fegyvergyár a módszeres, „fokonkénti" gyártást a munkapadok elkészítése után, január 29-én kezdte meg. Kisipari műhelyek bevonásával naponta 70—80 kézi lőfegyvert tudott előállítani, de szuronyt, kardot és puskavesszőt nem. A petrószi gyár április 22-én készítette el az első szuronyokat s később már napi 400 darabot tudott szállítani. Az első ágyút Nagyváradon csak májusban készítették el. Az egyik legnehezebb kérdés a megfelelő mennyiségű kard előállítása volt. Lahner a hiányt a majdnem lehetetlen külföldi beszerzéssel akarta pótolni.

81 Természetes tehát, hogy a fegyver szűk séglet fedezésére minden eszközt igénybe kellett venni, a kisiparosoknál levő félkész és kész árukészletek lefoglalásától kezdve

82 a lakosság felszólításáig fegyvereik beszolgáltatására, sőt azoknak beszedésére is — váltakozó sikerrel.

83 A hadügyminiszter rendeletileg gondoskodott az adott körülmények között be nem szerezhető anyagok pótlásáról és felhatalmazást adott a felszerelési kormánybiztosnak, hogy szükség esetén a sürgető felszerelési hiányt helyszíni beszerzéssel, esetleg helyettesítésként használható anyagokkal pótolja. A nyeregbundák helyett magyar gubákat kell használni, a mentéket prém nélkül kell kiadni, lópokróc céljára pedig a kórházakból és laktanyákból kell beszedni a téli pokrócokat és azokat paplanra kell kicserélni. Sőt — ha másképp nem megy — a hiányzó felszerelési cikkeket a lakosságtól is igénybe lehet venni, természetesen minden esetben készpénztérítés ellenében.

84 A felhatalmazás alapján a kormánybiztos azonnal cselekedett. Elrendelte, hogy a kórházak összes pokrócait a lovasságnak adják le, s helyettük a debreceni paplanosok 4 nap alatt 900 paplant készítsenek.

85 Egyben lefoglalta Debrecen összes fehér és fekete gubakészletét és annak 3 nap alatt Váradra leendő szállítását hagyta meg.

86 A város tanácsa az ilyen parancsok előtt kénytelen meghajolni, s ebben a vonatkozásban egyszerű végrehajtó szervvé válik. Tudatában van a helyzet komolyságának és a cél magasrendűségének.

87 Alárendeli a város lakosságának sokféle egyéni érdekét, a köznek s csak ott emeli fel szavát, ahol a kiadott parancs teljesítése a lehetőség határán túl van.

88 A nagyváradi ruharaktár és felszerelési műhely igénye azonban egyre fokozódott, mert a tavaszi hadjárat megindultával az újoncok felszerelése mellé a meglevő felszerelés gyorsabb elhasználódása járult. Ez tovább növelte a felszerelési gondokat, mert az anyagutánpótlás nem tartott lépést a feldolgozás ütemével. A kormánybiztos már február 20-án jelentette, 80 Balázs József—Boruzs József—Nagy Kálmán: Kossuth, a forradalmi honvédelem szervezője. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára (Bp., 1952. Továbbiakban: Kossuth emlékkönyv) 372. 81 Szabó: A küzdelem szervezése. 152. s köv. 82 HBmL Tjkv 27/1849. I. 11., Uo. 68/1849. I. 15. és KL 1У/2. 73/d sz. irat. 83 Kossuth is utal erre a kiábrándító jelenségre egy, a törvényhatóságokhoz és a kormánybiztosokhoz májusban intézett rendeletében: „Midőn... a veszély napjaiban a kormány a haza polgárait... arra hívta fel, hogy adják elő fegyvereiket... ekkor a fegyverek sok helyen igen gyéren, sőt egyenként adattak be. Pedig a kormány... érettük becs szerinti árat is ajánlt fizetni és fizetett is... Midőn ugyancsak a városok és községek... az ellenség vas járma alá estek... volt fegyver elég. Megadták a félelemnek s büntetéstőli rettegésnek, mit a hazától — édes anyánktól — megtagadtanak!" (KL 48/49. V. 126. sz. irat) 84 3011/1 g. sz. hadügyminiszteri rendelet (Közlöny 27. sz. 1849. II. 13.) 85 HBmL Tjkv 444/1849. II. 13. 86 Uo. 447/1849. II. 13. 87 „.. .az ilyen, a valóságnak határait ismerni nem óhajtó követelésekből kellett megérteni, hogy minden erőt latba kell vetni." {Szabó: A küzdelem szervezése. 181.) 88 A paplankészítésre vonatkozó utasítást nem tudja teljesíteni a város, mert az itt dolgozó 3 paplankészítő mester közül 2 táborban van, az egyetlen itthon maradt pedig segédek nélkül, egymaga dolgozik. {HBmL Tjkv 444/1849. II. 13.) 168