A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

kivitel megakadályozása és az útlevélvizsgálat mellett feladatuk volt a ki- és belépőkről a városi levéltárban részben ma is meglevő naplókönyvek vezetése is. Ezek a „csak becsületből hivataloskodott képviselők"

14 tartották az őrséget éjjel-nappal, jó és rossz időben. Ők voltak az első megörökítői az 1849-be hajló, embertelen hideg télben a magyar függetlenségi harc vezérkara Debrecenbe érkezésének. Szálláscsinálóként Ábrányi Emil kormánybiztost küldte ide Kossuth, hogy a város vezetőségével együtt megtegye a Debrecenbe menekülő kormány, parlament, állami hivatalok és intézmények, valamint magánszemélyek elhelyezésével kapcsolatban szükséges intézkedéseket. Debrecent a hirtelen rázúduló és első pillanatban teljes terjedelmükben fel sem mérhető feladatok felkészületlenül érték. A város vezetőségének akkoriban elég sok gondja volt, de más természetűek. A megnövekedett forgalomban — mint láttuk — óvnia kellett a város lakóinak biztonságát és gazdasági helyzetét, amely az elmúlt évek rossz termése következtében még békés viszonyok között sem lett volna rózsásnak mondható. Erdély felől katonai támadástól is tartott a város. Ennek a kivédésére kért korábban — de nem kapott — a kormánytól segítséget.

15 Debrecen városa azonban a történelme során rá mindig jellemző kötelességérzettel és felelősségtudattal vállalta most is a neki szánt feladatot.

16 Az 1849. január 3-án összeült városi közgyűlés „ünnepélyesen kijelentette, hogy Debrecen város örömmel fogadja kedves vendégeiül a nemzet képviselőit és az ország kormányát."

17 Az országgyűlés 1848 szilveszterén hozott határozatával, amellyel saját magának és a Honvédelmi Bizottmánynak székhelyét azonnali hatállyal az akkor legbiztosabb helynek látszó Debrecenbe helyezte át, a központi hatalom — legalábbis a költözködés idején — gyakorlatilag megszűnt. A ragyogó szervezőképességű és kiapadhatatlan hittel megáldott

18 Kossuth ugyan a menekülésben maga mellett tartotta elnöki hivatalát és a Budapesttől Debrecenig tartó egyhetes utazás alatt szakadatlanul küldte rendelkezéseit a hadseregek vezéreihez és a polgári kormánybiztosokhoz, akiknek — és velük együtt az ország még működő hatóságainak — azonban sokáig tanácstalanul kellett várakozniuk a kormányhoz intézett felterjesztéseik elintézésére. Mindenfelől menekülők árasztották el az utak és helységek jó részét. Menekült a Mórnál megvert honvédsereg. Emiatt menekült az ellenséges támadással fenyegetett fővárosból a kormány, az országgyűlés és velük együtt mentek a menekíthető hivatalok és intézmények. Az ő menekülésük viszont magával ragadta a polgári lakosság így-úgy érdekelt részét. A menekülés pedig semmiképpen sem biztosít lehetőséget szervezett intézkedésekre. Az amúgy is nehéz körülményeket tovább súlyosbította a nagy hó és az embertelen hideg.

19 A katonai helyzet reménytelennek látszott. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a Mórnál Perczel Mórt megverő Windischgrätz és a Kassánál Mészáros Lázár felett diadalmaskodó Schlick üldözni fogja-e a futó honvédeket és meg fogják-e előzni Debrecen előtt az annak védelmére e napokban felrendelt bánsági hadsereget. Szerencse, hogy a közvélemény a katonai válság mélységével nem volt tisztában. A kormánynak azonban szembe kellett 14 Csupán a kormány Debrecenbe érkezése után a most már kívánatos nagyobb biztonság okából osztott be a kapuőrségre Madarász László honvédelmi bizottmányi tag napi 2 forinttal díjazott 16 rendőrtisztet. (Tjkv 76/1849.

1. 15.) 15 Kossuth Lajos 1848149-ben. III. kötet. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. rész. (Sajtó alá rendezte Barta István. Bp., 1952) 390. ír. sz. 16 Az országgyűlés 1849. május 31-i debreceni utolsó ülésén Palóczy László elnök így fogalmazott : „Pestről eltávozni kényszerülvén a nagy hidegben Debrecenbe jöttünk, igaz, hogy Debrecennek parancsolva volt, hogy fogadja be az országgyűlést és a státus nagyszámú hivatalait és szolgáit; ez, nem lehet tagadni, kötelesség volt; a parancsnak Debrecen híven engedelmeskedett". Papp Dénes: A parlament Debrecenben I—

II. (Lipcse, 1870) II. 252—253. 17 HBmL Kjkv 2. kötet 1/1849.

1. 3. 18 Kossuth az önmagát hatványozó ragyogó képzelet erejével mindjárt már a másik pillanatban reményeket tudott fakasztani lelkében. Szabó István: A küzdelem szervezése. In: A szabadságharc fővárosa, (Debrecen, 1948.) 101—203. Továbbiakban: Szabó: A küzdelem szervezése. (107.) 19 Kollár János Békés megyei megfigyelő szerint a menekülés „egy elátkozott népvándorlás képe" volt. Oláh György: Békés vármegye 1848—1849. (Gyula, 1892) I. 167. Az Alföldi Hírlap (továbbiakban: AH) dermesztő hidegről ír. (1849.

1. 7.) 159