A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Ács Zoltán: Debrecen sajátos útja a szabad királyi várossá válásig

A szerző tanulmányának következő részében a város belső háztartását, anyagi erőforrásait vizsgálja. Felsorolja azokat a legfontosabb belső kiadásokat, amelyek a város háztartását terhelték a kifelé történő adózáson túl. Foglalkozik a város lakosságának összetételével, a város birtokairól származó jövedelmekkel, a város lakosságának foglalkozás szerinti megoszlásával, az adók elosztásával, a munkabérekkel és a piaci ágakkal, a polgárokra kivetett, különböző belső adófajtákkal, a vásártartás gazdasági jelentőségével. A szerző tanulmánya végén összegezve megállapítja, hogy bár Debrecen 1693-ban szabad királyi városi rangot kapott, ez tulajdonképpen a már meglevő, de írásban még nem rögzített jogállapotot szentesítette. A város 15. században meginduló virágzása Mátyás király halála után, a város magánföldesúri kézre jutásával sem csökkent. Fejlődése látszólagmég a 16—17. század első felében is töretlen. A „hármashatár" fekvése főleg kereskedelmét és céhes iparát fejlesztette. A 17. század második felétől azonban törést tapasztalunk ebben a felfelé ívelő folyamatban. Hogy a 15—17. századi magyar városfejlődésben primer szerepet játszó Debrecen a következő évszázadban visszasüllyedt az átlagos színvonalra, az a 17. század második felének politikai (kuruc háború, sarcolások, Caraffa stb.) és gazdasági tényezőivel magyarázható. A város kedvező földrajzi fekvése a török korban csupán mesterséges képződmény volt, amely a török kiűzése után megszűnt. Ezzel együtt csökkent kereskedelmének országos jelentősége is. A török hódoltság elpusztította a Debrecen környéki falvakat, megszüntetve ezzel egyrészt a város ipari termékeinek jelentős piacát, másrészt mezőgazdasági szükségleteinek termelőhelyeit. A mezőgazdasági termelést végző lakosság a városba menekült. Elpusztult ezzel a cserét biztosító környék, beszűkült a belső piac. Az elnéptelenedett településeket a város határába szívta, beolvasztotta, egy részét a polgároknak kiosztotta. A kialakuló óriási határ lehetőséget, a mezőgazdasági termények hiánya a környéken pedig ösztönzést adott a lakosság egy részének, hogy mezőgazdasággal foglalkozzék. A város agrár jellegűvé vált, nem a polgári fejlődés útjára lépett, hanem tovább konzerválta a feudalizmust.