A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)
fizetni s császárnak. 120 Van-e alapja a panasznak? Nincs nyoma annak, hogy Rákóczi 1603—4-ben ekkora összeget ellenszolgáltatás nélkül fizetett volna a Szepesi Kamarának vagy másnak (a Szendrő tartozékaiból kapott falvak zálogösszegét ekkor fizette be, de ott meg is kapta a falvakat, némi huzavonák után). Ez azonban még nem zárja ki a „Querelae" állításának igazságát. Akárhogy is van: Felső-Magyarország egyik leggazdagabb urát katonai érdemei, Habsburg-hűsége és a politikától való visszahúzódása sem védte meg attól, hogy a Homonnaiak, a Dobó-örökösök sorsában kelljen (mutatis mutandis) osztoznia. Ismeretesek Bocskai azon szavai, amelyek szerint őt ágyúkkal kergették el a császár hűségétől. Nos, Rákóczi Zsigmondnál a dolog nem ment az ágyúkig, de az öreg nagyúr hűségét a perek időszaka vajmi kevéssé erősítette. Korábban sem játszott nagy szerepet az országos politikában, de 1604-re visszavonulása már teljessé vált. Amikor 1604 elején ismét megkapta az országgyűlési meghívót, az egri káptalannal állíttatott ki bizonyítványt arról, hogy teljesen legyengülve, ágyban fekvő betegként találták Zborón, életveszély nélkül nem jelenhet meg az országgyűlésen. 121 Való igaz, hogy ötven körüljár, ez pedig a 16—17. század fordulóján Magyarországon még arisztokratáknál is magas kornak számít már — de életének 1604 őszét követő három és fél éve egészen mást mutat, mint egy haldokló öregembert. Rákóczi bölcsen vár. Még 1604 kora őszén is. Mikor Belgiojoso Tokajba hívatja tárgyalni a király „titkos dolgairól", nem megy el a főkapitányhoz. 122 Amikor indul, már Kassára indul Bocskaihoz — hogy élete utolsó pár évében még két nagyot lépjen felfelé eddig is óriásit emelkedett pályája lépcsőfokain. II. Történetírásunkban sokáig makacsul tartotta magát egy legenda, amely szerint a felső-magyarországi nagyurak Bocskaihoz csatlakozása a következőképpen megy végbe: Bocskai 1605 márciusában meglátogatja Szerencsen Rákóczi Zsigmondot, s előbb őt, majd „utána és vele" Homonnai Bálintot, Mágochyt, Dersffy Miklóst, Nyáry Pált s másokat megnyer a szabadság ügyének. 1 Valójában Homonnai és Mágochy hadai már 1604 novemberében Bocskai mellett voltak. 2 Az pedig nehezen elképzelhető, hogyha ez a földcsuszamlás megindult, akkor Rákóczi Zsigmond, aki ötvenévesen is a gyors reagálás embere (ez 1607 elején fényesen kiderül róla) 1605 márciusáig várakozzék állásfoglalásával. Báthory István országbíró megtehette: ő Báthory volt (bár nem a somlyai ágból, „csak" az ecsediből) — Rákóczi Zsigmond viszont alig két évtizede még csak a zempléni alispán végvári kapitány-fia. A felkeléstől távol tartotta volna ugyan óvatos mérlegelő hajlama, de belevitték nem is anynyira sérelmei, hanem inkább az, hogy akik ugyanúgy (vagy inkább) szenvedő felei voltak a pereknek Felső-Magyarországon, azok egyértelműen álltak Bocskai oldalára. Kibúvó nem volt (várakozási idő is csak Báthory Istvánnak), dönteni kellett. Bocskai pedig, nagy politikai érzékkel, maga is mindent megtett, hogy még egyszer halálos ellenségeit is a saját oldalára vonja. Rákóczi épp egy olyan pillanatban tűnik fel Bocskai mellett, amikor az Csáky Istvánnal egyezkedik — azzal a Csákyval, aki 1600—1601-ben, mint Erdély főkapitánya két ízben is törvényt hozat az ő száműzetésére Erdélyből. Hármójuk tárgyalásáról Bocskai később azt írja Csákynak: „minden előbbi Kegyelmedhez való nehézségeinket letöttük vala" 3 — feltételezhetjük, hogy ebben Rákóczi józan bölcsességének is volt némi szerepe. A kassai találkozás pontos dátuma nem ismeretes: feltételezzük, hogy 1604 novemberében mehetett végbe, mert Rákóczi és Csáky 1604 végén 1605 elején már közvetítő szerepet vitt Bocskai és Basta közt, 4 ennek pedig előfeltétele volt Bocskai és Csáky kibékülése. Innen azonban Rákóczi szerepéről Bocskai mellett hónapokig alig ismeretes valami. A szerencsi országgyűlésnek legalábbis az elején nincs jelen. Bocskai ezért enyhén neheztel is rá. 6 S 1605 áprilisának végén ПО MOE XI. 179. 121 NRA 771/22. 122 MOEX. 596. A II. fejezethez: 1 MOE XI. 124—5. 2 TT 1904:458—9. 3 MTTXIX. 106. 4 MOE XI. 121—2.; Nagy L.: 142. 5MTTXIX. 105. 74