A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

Szepesi Kamara — 1588 decemberében —-nemcsak e két megye, hanem még Pest, Solt, Csongrád és Külső-Szolnok megye főispánjának is címezi;

49

.ez onnan adódhat, hogy Egernek, láttuk, valóban vannak Kecskemétről, Csongrád megyéből stb. eredő jövedelmei is.) Mindezeken túl még különleges bíráskodási hatásköre is van; ő az illetékes bíró a hódoltsági kereskedőkkel folyó perekben.

50 Fél tartománnyi területről származó püspöki jövedelmek igazgatása, másik fél tartományból (méghozzá ex partibus infidelium) a rendkívüli jövedelmek behajtása, közben bíráskodás a kényes hódoltsági ügyekben — s két megye tényleges főispánsága: ez a gond hárul most az új egri főkapitányra. Mikor 1588 augusztusában Rudolf főrangot adományoz neki (a „bárók vagy mágnások" közé emeli

51 — ez még nem az ország báróinak rangállása, azt csak később éri el Rákóczi), ez mintegy csak az új főkapitánynak kötelességeire való figyelmeztetése, s persze a Mágochy-vagyon ura tényleges társadalmi helyzetének elismerése. Az új főkapitánynak azonban bizonyítania is kell rátermettségét — nemcsak személyes okból. A magyar főkapitányokat sürgető évtizedes rendi követelésnek most már katonai sikerrel kell igazolást szerezni. A szikszai harc, Rákóczi Zsigmond legjelentősebb egyéni sikere a törökellenes harcokban (hisz később résztvesz a 15 éves háborúban is, de nem önálló seregvezérként — vagy ha úgy, akkor pedig tevékenysége nem ismeretes közelebbről) sportnyelven szólva „presztizsmérkőzés". A szikszai harc voltaképpen nem egyéb egy nagyobb végvidéki csatározásnál; ilyenekre az 1570—80-as évek „békekorszakában" se ritkán került sor. A szikszaiak korábban behódoltak a budai pasának, de az 1580-as években (talán a gyors török előnyomulás okozta sokk elmúltával) csak rendszertelenül viszik be Budára az adót. Erre Szinán budai pasa 1588 szeptemberében büntető hadjáratot indít ellenük, Kara Ali fehérvári szandzsákbég parancsnoksága alatt. Nem 12 ezres sereggel, persze, ahogy Istvánffy nyomán még az 1930-as évek hivatalos hadtörténete is állította, a 19. századvégi kritikai szemlélet határozott tiltakozását figyelmen kívül hagyva.

52 Ez a török had Szikszónál létszámra már aligha lehetett erősebb a magyar-német felmentő seregnél, tán még gyengébb is — ezt a török sereg tüzérsége, 4 tábori tarack ellensúlyozta. Kara Ali serege Fülek és Rimaszombat érintésével, útjában tán kisebb segédhadakat is felvéve, a Sajó völgyében haladt Szikszó felé. A török parancsnok elég óvatos volt ahhoz, hogy a két veszélyes magyar végvár, Eger és Szendrő felé biztosító egységeket küldjön ki — ahhoz azonban már nem mérte fel kellőképpen a helyzetet, hogy elég erős biztosító egységeket küldjön; ezeket ti. az egri és szendrői őrség szétverte. Rákóczi ti. közben tiszteletreméltó eréllyel és gyorsasággal mozgósított minden lehetséges erőt a támadók ellen. Ha abban hinni lehet Istvánffynak, hogy maga 1500 fővel vonult ki Egerből, akkor sebtiben vagy ezer szabad hajdút vagy más katonaelemet kellett felfogadnia, hisz a vár egész őrsége kb. 1000 fő volt ekkor, s nem hagyhatta üresen Egert sem. De magához vonta a szendrői őrség jórészét is, Kassáról, Szepesről és Göncről is kapott komolyabb erősítést, üzent Homonnai István zempléni és ungi főispánnak is, aki aztán 339 zsoldossal jelent meg Szikszó alatt. Kara Ali közben már Szikszóra ért. A mezőváros lakosságának jórésze addigra elmenekült, az ottmaradtak a vártemplomból védekeztek, eredményesen. A felmentő seregek 1588. október 8-án délután érkeztek a Szikszó alatt kijelölt egyesülési pontra, s estefelé, az egri főkapitány parancsnoksága alatt megkezdték az előnyomulást. A fehérvári bég a keresztyén sereg érkezésének hírére abbahagyta az ostromot, felgyújtatta a várost, s hadrendbe állította csapatait: középen álltak tarackjai, janicsárok fedezete alatt, a szárnyakon a lovasság; oldalait ágyúkkal és málhaszekerekkel védte. Rákóczi seregének hadrendjéről még ennyit se tudunk; a hadtörténetírás is csak feltételezi, hogy könnyű lovassága a szárnyakon helyez49 NRA 1033/8. . . 50 Rűzsás L.: 55. 51 M Kanc: LR 4. к. 534—6. 52 Komáromy András „hallatlan"-nak bélyegzi (még felkiáltójelet is téve a szó után) Istvánffy túlzását, aki 12 000-es török seregről tud Szikszónál, Rákóczi Zsigmond 2559 főnyi seregével szemben, s a veszteségeket illetően 2000 török halottról és 376 fogolyról a keresztyén sereg 630 halottjával szemben. (HK 1892:61.) Ákosfy Barna viszont a Magyar Katonai Szemlében 1938-ban írt cikkében továbbra is elfogadja a török sereg 12 000-es számának legendáját. 63