A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

csapat pesti mérkőzéseire. Egészen természetes tehát, hogy 1921 őszén az évi tisztújító közgyűlés ő t választotta meg a Kör elnökévé. Bekapcsolódik a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségének (MEFHOSz) az egyetemi hallgatók szellemi fejlődését elősegíteni kívánó országos mozgalmába. Műkedvelői előadást szervez és ezzel kapcsolatban eléri, hogy több jómódú debreceni család vállalja külföldi diákok elhelyezését és ellátását csereala pon. A mozgalom eredményeként 24 magyar egyetemi hallgató mehet Németországba, ugyancsak egy hónapra. A nagyvonalú elképzelésekből igen kevés valósul meg. Szabó István Gerstemündébe kerül, egy primitív tanító-családhoz. Ellátása a nélkülözés határán van és arra sem kap lehetőséget, hogy megfelelő színvonalon gyakorolja magát a német nyelvben. Teljesen pénz nélkül „kirándul" Hamburgba, Helgolandba, Oldenburgba, Cuxhavenbe. Visszafelé jövet Berlint, Hannovert, Lipcsét futja végig. Jár levéltárakban, érdeklődik a munka menete iránt. Azt szűri le, hogy szinte mindenütt hiányzik az a magas szintű általános műveltség, ami akkor nálunk a diákok közt meglehetősen gyakori volt, de ezzel szemben a szakmai képzettség és a munka rendszeressége kiváló. A szellemi erők összefogására magas színvonalú szépirodalmi, társadalmi és művészeti havi folyóirat megindítását tervezi, 3—5 ív terjedelemben. Célja a magyar és külföldi irodalom minden értékes törekvésének megismertetése, minden előítélet nélkül szóhoz juttatása lenne. A szerkesztés helye Debrecen volna, a terjesztést is innen irányítanák, az egészséges decentralizáció érdekében. Egy szegedi nyomdával tárgyalt 1921 őszén, de tőkehiány miatt a „Jelen" с folyóirat kiadására nem kerülhetett sor. Az a megoldás, hogy a költségeket egy magánvállalkozó a hirdetések bevételei ellenében vállalta volna, a nyomdának nem nyújtott elég biztosítékot. 1923-ban újból felmerült a folyóirat-alapítás terve, „Egyetemi Lapok" címen, azonos célkitűzéssel A felkeresett budapesti nyomdatulajdonost azonban nem vonzotta a vidéki szerkesztés. 1921. december 26-án névnapját tartottuk Jókai utcai szerény, mestergerendás, udvari lakásában. Ekkor volt együtt először a baráti hármas, amely szinte félszázadon keresztül megmaradt: István, a házigazda —, a két évvel fiatalabb, Csemete utcában lakó névrokon Szabó István, a jó esztétikai érzékű magyar—történelem szakos bölcsész, a filozófia és az orosz irodalom velőkig boncoló ismerője, aki szintén a „nagy osztály"-ban végzett, — és jómagam, a sokfelé kalandozó jogász. Velünk volt még egy volt katonabajtársunk. Csendes, szerény fiú volt, aki ámulva figyelte vakmerően szárnyaló gondolatainkat. Szabó Istvánnak mindig voltak ilyen barátkozásai, amelyekben nem a szellemi társat, hanem a derék embert becsülte a másikban és szívesen juttatott neki szellemi kincseiből. Elénekeltük néhányszor, hogy „Mátészalka gyászba van", azután István, a házigazda, késő éjszakáig lelkesen olvasta fel nekünk Dante Isteni színjátéka legszebb helyeit és Gorkij Éjjeli menedékhelyét. Most még vonzza a színpad, vígjátéki témák vetődnek fel benne, ezeket Takács József ügyvédjelölttel együtt írja meg —, szintén egész életre szóló baráti kapcsolat —, de hamarorosan teljesen visszavonul az irodalomtól, megsemmisíti kéziratait. „Nem szabad elaprózni magunkat, akkor nem lehet az emberből semmi. Egy dologra kell feltenni mindent, " —, mondja nekünk. Központi érdeklődési területe a levéltári munka. 1921. október 22-én letette a levéltárkezelői szakvizsgát, ami főlevéltárosi képesítést adott. Csekő Ambrus hamarosan meghalt tüdőbajban és a levéltár tulajdonképpeni szakembere Szabó István lett, aki olvasta és rendezte az anyagot, míg a főnök beszédeket tartott és reprezentált. Az anyagban elmélyedve alakította ki azokat a témákat — Debrecen történetének egyes részletei a szabadságharc alatt —, amelyek gondos előkészítés után, 1923 novemberétől jelentek meg a debreceni napilapokban (Hajdúföld, Debreceni Újság) és a Debreceni Képes Kalendáriumban. Világosan elválasztotta munkaterületét, — a felhasznált anyag, a felvetett kérdések és a feldolgozás módja tekintetében — a Debrecen történetét sokféle szempontból átvilágító Zoltai Lajos és a főleg a hortobágyi pusztai életet etnográfiai szempontok szerint feldolgozó Ecsedi István munkásságától. Velük egyébként mindvégig szívélyes szakmai kapcsolatban volt. Közben leteszi a harmadik jogi alapvizsgát, a két államtudományi szigorlatot és 1923. februárban megszerzi az államtudományi doktorátust. Ezzel már „kiöregedett" az Egyetemi Kör vezetéséből, de elnökévé választotta a református fiatalság szervezete, a Bethlen Gábor Kör, ahol kitűnő szervezőképességével és agilitásával szerencsésen kapcsolta össze az életképes hagyományt a friss szemlélettel. 443