A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

Gulyás István VII—

VIII. osztályban tanította fia osztályát. A modern költészettel sokáig idegenül állt szemben, — Aranyék népi klasszicizmusa volt számára a példa és a mérték, — politikailag viszont ő bizonyult legradikálisabbnak 1919-ben tanártársai között.

27 Kis-Gulyásnak hívták egymás között a diákok, — egyébként nagy tekintélye volt, szépen magyarázott s olyan fegyelmet tartott, hogy még katona-diákjai is respektálták. — Gulyás Pál pontosan jelezte órái előtt, mikor és milyen kedvben várható Gulyás tanár úr. (Általában negyedkor érkezett.) Békés István anekdotáskönyvében apa és fia egyik állítólagos iskolai párbeszédét jegyezte fel, amikoris Gulyás Pál egy rossz feleleténél Gulyás tanár úr szekundát akart adni. „Ne tessék beírni — tiltakozott Gulyás Pali. — Nem vagyok hibás. Tanulni akartam délután, de az édesapám rámparancsolt, hogy vágjak fát, Vele pedig nem lehet vitatkozni. Nevetőorkánnal terhes csend volt. Gulyás tanár úr azonban feltalálta magát: — A következő órára pótolja, amit elmulasztott, és jelentkezzék feleletre. Fát pedig akkor vágjon, ha a leckét már megtanulta. Velem sem lehet vitatkozni."

28 *** Azt mondják, Gulyás Pált kezdettől vonzotta minden, ami titok-szerű, mint ahogy felfigyel mindenre, ami extrémitás. Egyáltalán nem érdekelte a diákok kezén forgó erotikus irodalom, — rémregényeket viszont annál szívesebben olvasott, s annyira átélte őket, hogy sokszor szinte önmagát is félelembe szuggerálta. Érdekelte minden ritkább embertípus; felnőtt korában nem egyszer szinte hobbyja lett egyik-másik ismerőse: legtöbbször mesteremberek, parasztok. Izgatta a világfi típusa, — mint az egyidőben Juhász Géza otthonába ellátogató, vele levelező, a debreceni Ady-kultuszba bekapcsolódó Rozsnyai Kálmán (író, műfordító, 1872—1948; eredeti neve: van der Hoeschke, írói neve Sidney Carton), Wilde Oscar, Justh Zsigmond etc. barátja, Prielle Kornélia, majd Dapsy Gizella (Nil) férje, a valahai világjáró, aki a századforduló legérdekesebb „irodalmi gentleman"-jei közé tartozott. Akadt gavallérkodó nem is egy kortársai közül, egy kicsit tulajdon bátyja is, aki Gulyás Pálban a formátlan különcöt, a halállal eljegyzettet látta, míg őmaga feltűnően szép és elegáns volt. Később Gulyás Pál sokszor emlegette, hogy Pista bátyja mennyire irtózott mindentől, ami a halálra emlékeztette, s kettőjük közül, 36 éves korában, sok szenvedés után ő halt meg elsőnek. Kezdettől izgatta anyag és szellem viszonya: a fenomenon mögötti noumenon, — a Ding an sich. Szabó István emlékszik rá, hogy Gulyás Pál bátyja nyitott koporsójánál ennyit mondott: ez a dualizmus. Visszatérve magára a diákéletre, az értesítők alapján (sajnos, igen kevés dokumentum maradt életének erről a korszakáról, korai verseit később elégette) — a róla fennmaradt irodalmi emlékezések mellett, amelyek egy lassú mozgású, hosszan exponáló és nehezen feltörő diákról szólnak, kirajzolódik egy másik portré: a korán jelentkező tehetség jegyeivel. Már gimnáziumi évei alatt megismeri a magyar- és világirodalom nagy alkotásait. Képek a Kalevalából с tanulmányában írja: „Kisgimnazista éveimre gondolok vissza, amikor a Déri Múzeum jövendő talpai helyén magam is Arany Jánoshoz jártam önképzőkörbe: a Füvészkertben jártam, sétálva egy verset szavalgattam, a csodaszarvasról szóló regét. Lecke gyanánt ismerkedtem meg ezzel a verssel, idestova lesz már harminc esztendeje is annak. S ma is örömmel szavalom, pedig fiatal magyar tanáromat azóta rég felőrölte a hősök temetőjében az örök homok."

29 (U. Szabó Gyula.) 1943. április 11-én olvasta fel a Tudományegyetem aulájában a debreceni ref. gimnázium Arany János önképzőkörének 100. évfordulójának ünnepségén Körről körre с emlékbeszédét,

30 amely tulajdon diákkorára való visszatekintés is: 28 Békés István: Új magyar anekdotakincs (Bp. 1963) 228—229. 29 Kelet Népe 1940. dec. 1. 10—11. 30 Kézirat. 411