A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

Hol vagy már, Sárospatak, anyám bölcsője s te Bodrog girbe-görbe lágy vize, az élet, mondd, merre sodrott? Hová lettél nagyapám, szépapám s ti többi jó árny? — Elment mind a hang után, Rákóczi tárogatóján. {Harmadik faluban 1942.) A pataki világról Gulyás Pál ezen a néhány soron kívül talán nem is írt többet. Tiszadob volt számára a nagy felfedezés parasztatyafisága, később tudatos érdeklődése révén is, amikor már tulajdon őseiben is a Kalevalával rokon magyar népet kereste, a népet, melyet gyermekkora idején Debrecenben élő Gulyás nagyapja, később Imre bátyja jelentettek és még sokan mások. Sárospatak a magyar történelmet, a magyar szabadságmozgalmakat, magát a történelmi Magyarországot jelképezte számára, bölcső volt, de út is északibb tájak felé. A Both család, ahonnan anyja származott, Patak egyik tekintélyes családjának számított a múlt század második felében, nemcsak birtokai, hanem legalább annyira politikai kapcsolatai s a Kollégiumhoz fűződő patrónus-szerepe miatt is. Ma is áll a régi kúria tornácával, virágoskertjével, egykor hatalmas gazdasági udvarával. Egy kerítés választja el a házat a szép, régi pataki temetőtől. Az udvarról ajtó vezet a sírokhoz. Néhány lépésre ott pihennek az ősök, a Both, a Szakácsi és Kovács család tagjai, nagy békességben, ahogy egykor éltek. A Both-család feje Gulyás István odaköltözése idején Both József nyugalmazott községi jegyző, derűs, vidám öregúr volt, aki idejének nagyrészét a 120 holdas pataki alsótanyán töltötte, a gazdaság vezetésével. Az igazi családfő azonban nem ő, hanem felesége, Szakácsi Zsuzsanna, Szakácsi Dániel sárospataki ügyvéd és országgyűlési képviselő húga volt. Az ő akarata irányította a családot. Nem azért, mert övé a vagyon, amit soha nem éreztetett, hanem azért, mert neki volt határozott, parancsoló egyénisége — írja róla Gulyás István.

10 Részt vesz a gazdálkodásban, gondosan őrködik a birtok épsége felett, amely ekkor még 200 hold szántóföldből, legelőkből, erdőkből, szőlőből és egy Both-kő nevű bányából állott. A jövedelem felett ő rendelkezett, ő gondoskodott mindenről. A család szellemi irányítása is elsősorban az ő kezében volt. Bátyja révén az ország aktív politikai életében is jól tájékozódott, ezenkívül a Kossuth-családhoz személyes barátság fűzte. Egyik unokája, Both Mariska mesélte, milyen nevezetes esemény volt Kossuth Lajos nővérének egy-egy pataki látogatása: a gyerekek sorban álltak az ajtóban s ünnepi ruhában várták a hintón érkező hölgyet, akinek a tiszteletére mindig ezüsttel terítettek. — De megfordult a házban Deák Ferenc is, a szabadságharc alatt, amikor olyan nagy volt a nincstelenség, hogy vízbe áztatott kenyérhéjnál egyebet nem tudtak adni a vendégnek. — S a később is politizáló család egyik tagja, Both Erzsike néni még emlékszik a kortesversre, amelyet választás idején gyerekkorukban a kerítésről odakiabáltak a járókelőknek: Búza Barna kis növésű, annál nagyobb tehetségű! Kicsi a bors, ámde erős, Búza Barna százat legyőz, éljen Búza Barna! Both József, a harmadik családfő, Szakácsi Zsuzsannáék örökbefogadott fia a leírások és elbeszélések szerint daliás szép ember volt, kreol arc, klasszikus vonások — eredeti nevén Nagy Mihály, tiszamenti parasztok gyermeke (vele másodszor is megjelenik a Tiszavidék a családtörténetben) —, akit még kecskéi jegyzősége idején fogadott örökbe húgával együtt a gyermektelen Both-házaspár. Gulyás István szerint „ebben az időben csak annyira volt 10 I. m. I. 66. 26 Évkönyv — 1978 401