A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

Élete önmagában is érdekes, figyelemreméltó. Hogy sorsánál hosszasabban megálljunk, az előbb említett tények önmagukban is indokolják. Az ok, amiért tesszük, több ennél. Az általa teremtett világ atmoszférája döntő determináns a költő sorsára, nézeteire — még akkor is, ha — akár valaha Bolyai János — Gulyás Pál szinte kezdettől élesen szembekerült apjával. Ez azonban nem változtat a tényeken: a város, ahol életét éli, a Bocskai-kerti idill, ahol a természet megnyílik előtte: az apja által meghódított és kijelölt élettér. A könyvtár, amelyen nevelődik, az iskola, ahonnan műveltsége alapjait kapja, s később az ipariskola, amelynek tanára lesz: az apja által kiküzdött és létrehozott adottságok, lehetőségek. Gulyás István gazdag, vállalkozó szellemű és mindig gyökeres élete nemcsak fia, hanem egy egész utánajövő generáció számára teremt — okos honfoglaló módjára — materiális és szellemi otthont. A kupolát majd a fia építi meg — ő nyit kilátót a végtelen felé —, amely előtt az apja, aki Arany költészetét szerette a legjobban, mindig behunyta a szemét. Gulyás István visszaemlékezése nemcsak családtörténet. Van sok, a népéletre s az akkori művelődéstörténetre vonatkozó részlete is. A dobi gazda létküzdelméről, a korabeli viszonyokról, népszokásokról, saját otthoni feladatairól: dinnyeőrzésről, lóvaljárásról, trágyahordásról, mesélésről éppenolyan színes rajzot ad, mint miskolci—pataki—pesti diákéveiről, nagykőrösi és debreceni tanárságáról. A széparcú, gesztenyebarna hajú, alacsony termetű, kora ifjúságától vasakaratú, élete végéig töretlen egészségű Gulyás István 14 éves koráig nagyjából úgy él, mint a többi falujabeli fiú. Anyja a legszigorúbb erkölcsi alapelvek szerint neveli fiait: „Semmi hibánkat el nem nézett... — írja Önéletrajzában. Becsületességre, egyenes magatartásra tanított nemcsak szóval, hanem különösen a maga tiszta élete példájával."

4 (Ezt a szigorú, puritán légkört ő is tovább fogja örökíteni.) Az iskolában korán feltűnik eszével és szorgalmával. V. osztályos korától tanítója rábízza az alsóbb osztályosok kikérdezését, a könyvtár rendbentartását, a könyvosztást. Itt olvassa végig elsőízben a magyar klasszikusokat. Ő a legjobb szavaló, leckefelmondása a minta. Egy részletet csak dobi éveiről: „Nagy kedvtelésnek örvendett a mesélés, azt nagyon szerették a fiúk. Ha akadt egy-egy jó mesélő, azt rendesen megbecsülték. Erre a szerepre legtöbbször én vállalkoztam, aki a Rektor bácsi jóvoltából teleszedtem magam mesével is, mert többször elolvastam a könyvtárban levő Merényi-féle népmesegyűjteményt. Ilyenkor a karika közepére feküdtem, leadtam a fiúknak a szép meséket, helyi vonatkozásokkal fűszerezve, s a magam fantáziájával is kiszínezve. Emiatt azután nagy volt a becsületem a fiúk között s talán ennek köszönhetem, hogy sem a lovam béklyóját, sem a fejem alatt őrzött kötőfékemet soha senki sem próbálta elcsenni."

5 A paraszti élet teszi, hogy lényegében korán önállósul, függőségei dacára is megtanul szabadon és merészen választani, s ha szükség van rá, magasabb célokért éppúgy le tud mondani a pillanatnyi előnyökről, mint kéüőbb a fia. Amikor elvégzi a VI. elemi osztályt, iskolai pályája hivatalosan végetér. De tanítója engedélyt ad neki, hogy szabadidejében, sokszor apja tudta nélkül, szökve feljárjon az iskolába és a könyvtárt bújja. Mikor azután 15 éves korában édesanyja, tanítója, nagynénje segítségével és biztatására magánúton tanulni kezd, rövid időn belül el kell hagynia a szülői házat apja szigorú ellenkezése miatt. Egy ideig nagynénje mellett talál otthonra Gesztelyben, Schröder doktor házában. Két nappal 16-ik születésnapja előtt vizsgázik le Miskolcon, színjeles eredménnyel, az első gimnázium anyagából. 1883. márciusától 1884. júniusáig négy osztályból tesz — egyetlen jó kivételével — szintén színjelesen vizsgát. Schröder doktor, Juliska nénje gazdája, aki ezekben az időkben apjaként gondoskodik róla, a pataki kollégiumban akarja ösztöndíjas diákként elhelyezni, ahol — akár Debrecenben — nyitva áll a tanulás lehetősége a szegény diákok előtt. És valóban, nemsokára pataki diák lesz belőle. Apataki kollégiumnak—csak úgy, mint a debreceninek—a magyar művelődéstörténetben évszázadokon át kivívott híre és helye s a magyar történelem mindmáig élő és ható atmoszférája, emlékei adtak olyan tekintélyt, hogy az itt induló diák sokáig elfogódott áhítatot érzett pusztán a hely iránt is, akár Móricz Zsigmondnak hívták, akár másnak. így érzett az akkor már 17 éves Gulyás István is, akit önmagában az a tudat, hogy tovább tanulhat, boldoggá tett. — Tiszalök, Tarcal, Bodrogkeresztúr irányában indul szüleivel Patak felé, 4 Gulyás István: Önéletrajzi adatok. I. (1941. Kézirat) 8. 5 I. m. I. 17. 399