A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Tóth Endre: Két év Oláh Gábor életéből (1909. július–1911. június)

Délután ki a Hortobágyra! Ady Endre a Hortobágyon! Óh, ennek a groteszk nagyszerűségét csak az foghatja fel, aki mindkettőt jól ismeri. Abban a csárdában, ahol Petőfi is megszállt, ittunk kutya karcos bort. Adynak még mindig a Császár járt bolondos gyermek fejében. Hihetetlenül vakmerő reménységgel várja a trónváltozást, azt mondja: a trónörökösünk igazi barátja a Nyugatnak, s nem lehetetlen, hogy udvari poétákká tesz bennünket. Ez a fényes álom egy márvány pantheonná tágította ki a füstös csárdát... Éjfélig benyúlt ez a magyar álmodozás. Ady elemében volt. Nekem igazán leesett vállamról az élet, legalább egy éjszakára. S nem éreztem, milyen hihetetlenül nyomorultan tengődök, Adyhoz mérten." Másnap be akarták járni a pusztát, de nagy szél fújt s a szekér erősen rázott. Egy kb. hat-hét éves gyerektől megkérdezték, hány éves — s a gyerek nem tudta. A hecc kedvéért Szabolcskát közös lapon üdvözölték az „ő Bakonyából." „Ady, nem tudni mennyi őszinteséggel azt hajtogatta: »Barátom, meg kell házasodnunk! Az ember 33 éves korában mit lírizáljon? Petőfi ilyenkor már porrá vált s egy 6 éves fia és minden verse készen volt«. Állítólag Lesznai Annát akarta elvenni — folytatja Oláh —, de Balázs Béla elrémítette a szép özvegyet, hogy Adynak luese van. »Pedig már nincs« — hörögte Bandi —, a Wassermann-féle reakciót is megpróbálták, s negatívot mutatott." A nagy poétának, (mert én Petőfinél is kezdem nagyobbnak hinni): Adynak jól megy a dolga, 500 korona minden hónapra a Nyugattól. így aztán magának élhet az ember. Nem irigylem azért tőle, mert megszenvedett érte. Innen hazament Érmindszentre."

28 1910 szeptemberében részt vett Nagykőrösön Arany János szobrának leleplezésén. Sajnálja Aranyt, hogy ebben a sivár városban kellett eltöltenie kilenc esztendőt. Az avatásról azt jegyezte fel, hogy Beöthy Zsolt a húsz évvel ezelőtt kiadott könyvéből olvasott fel egy részletet, Szabolcska pedig egy érzéstelen, alkalmi költeményt deklamált. Stróbl Alajos szobráról nagyon elítélően nyilatkozik, a szobrász semmit sem ért az anyag természetéhez, girlandos, szőlőfürtös alapra állította a mellszobrot. A mellékalakot, a vén gulyást pedig fotelba ültette. Utána megkezdődött a lakoma, evés-ivás, felköszöntők; Aranyról nem is esett több szó. Pedig Arany többet érdemelt volna — elmélkedik tovább, s a Buda haláláról az a véleménye, hogy „nincs isten, aki felülmúlja magyarul, még egy új ezer év alatt sem."

29 Nagykőrösről felutazott Pestre. Ekkor töltött egy éjszakát Adyval és társaságával a Három Holló hírhedt vendéglőben. Megismerkedett Kaffka Margittal és Balázs Bélával is. Ezt írta meg később, erősen karikírozva a Szegény magyarok című regényének egyik fejezetében. 1910 októberében saját költségén kinyomtatta Ibsen Rosmersholm című drámájának fordítását — százötven példányban. A fordítás először 1905-ben jelent meg az Egyetemi Lapokban Pesten, de az új kiadás előtt „szigorúan összevetette az eredetivel és sokat javított rajta." * * * Ekkortájban kezd válságosra fordulni egészségi állapota. Gyomor és mellkasi fájdalmakról panaszkodik, éjjelente irtózatos agyszaggatásokkal kínlódik. Fél a legrettenetesebbtől — a megőrüléstől. „Tudom, mert érzem. Már az apám sem volt egészen normális ember" — állapítja meg, majd különös vallomást tesz: „Ha az újságban megpillantom ezt a szót: őrület — olyan riadás ejt hatalmába, hogy menekülnöm kell önmagamtól. Borzalmas ez a vergődés az ész és a zavart ész határmezsgyéjén. Ha egyszer megtántorodok, egészen elvesztem az egyensúlyt! Az az egy vigasztal, hogy akkorára talán végez velem a tüdővész. Vagy más nemesebb részem."

30 28 OG Napló II. 1910. aug. Ady Lajos szerint a hortobágyi csárdánál Ady Endre elszavalta a „Milyen csonka ma a hold" kezdetű versét. Ady L.: Ady Endre. Amicus-kiadás. 1923. 142. 29 OG Napló II. 1910. szept. 30 OG Napló II. 1910. nov. 393