A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Szilágyi Ferenc: Földi János és Csokonai kapcsolatáról

Ennek a hagyománynak volt képviselője Varjas János is, akiről különben már Mixich megjegyezte, hogy Földi idejében tanított a Kollégiumban.

35 A „híres mesterkedő poéta" — adataink szerint — rímes anapeszíusaival több mint egy évtizeddel megelőzte Földi Jánost, aki alkalmasint ebben az ő tanítványa volt. Nem von le Földi hatásának értékéből, ha megállapítjuk, hogy Csokonai — és költészettanítója: Háló Kovács József — nem közvetlenül tőle tanulták a nyugat-európai versformákat, hanem mindannyian — maga Földi is — a Kollégiumban élő közös hagyományból merítettek. (Nem lehet véletlen különben, hogy a „nyugat-európai" formák meghonosítói nálunk azok voltak, akik diák korukban Nyugat-Európában forgolódtak: Varjas, Szilágyi Sámuel éppúgy, mint az Odera-Frankfurtban tanult id. Ráday Gedeon is.) Módosítanunk kell hát némileg azt a nézetet, amely voltaképpen Kazinczyig vezethető vissza, ki is ezt írta 1807-ben Rumy Károly Györgynek: „A harmadik nemére [a verselésnek] Ráday adott mind példát, mind leczkét. Érezvén, hogy a' nem-scandált ének (Lied) örök ellenkezésben van a' muzsikai compositiókkal... Ő tanította e' külömbséget érzeni Vérségit, Földit, engemet. Az új leczkét Földi Csokonainak, én Daykának adánk-által"

36 Ez olyan formában áll csak helyt, hogy Csokonai közvetlenül Háló Kovács Józseftől tanulta a nyugat-európai verselést, ő pedig a kollégiumi hagyományból merített, amely alighanem Földi verstani elméletének és gyakorlatának is alapja volt. Természetesen később a hadházi író bizonyára segített tudatosítani és elmélyíteni barátjában azt, amit az a Kollégiumból, Háló Kovács poézisóráiról már magával hozott. A másik szellemi érintkezés, amelyet az irodalomtörténet Ferenczi óta számon tart Csokonai és Földi között: a természettudomány. Erről Ferenczi ezt írta: „ezen kívül Földi korának egyik legtanultabb természettudósa volt. Ezzel Csokonai természetszeretetét, mely őt nemcsak Rousseau olvasójává, hanem követőjévé is tette, e tudományok mívelesére is rászoktatta. A debreczeni főiskola nagyon mostohán bánt a természettudományokkal; most ő Földi hatása alatt kivált a növénytant kedvelte meg s kóborlásait növénygyűjtéssel kapcsolta össze. Elhatározta, hogy mint Földi, ő is növénytudós és költő lesz; elkezdte vele együtt gyűjteni e tudomány magyar népies és nyelvtörténeti szavait... "

37 Ezt annyiban kell helyesbítenünk, hogy a természettudományok korántsem voltak olyan elhanyagolt állapotban: Maróthi György óta — a Nyugatot járt tanárok tapasztalatai alapján — állandóan napirenden van a reális tudományok tanítása, s Hatvani István nagyon is sokat tett e téren éppen az időben. Csokonai a szülői házból, a seborvos (chyrurgus) apa mellől magával hozta természettudományok iránti érdeklődését, s a Kollégiumban legszűkebb baráti köréhez tartozott az a Nagy Sámuel, aki Sander természetrajzi könyvét fordította magyarra, Csokonai verses bevezetőjével. De talán Földi irányította a debreceni költő figyelmét határozottan a botanika irányába, amelynek nagy példaképe, Rousseau is áldozott. S e szenvedélyébe később a baráti kegyelet érzése is belevegyült. Földi ezt írta Rövid Kritiká-jában: „Czélom az, hogy ... a Linné egész Systema Vegetabiliumját is magyarul kiadhassam."

38 S Csokonai erre így rezonált 1803-ban Festetics Györgynek írt levelében: „Mikor Poétái Launém nintsen, akkor a' Linné' Systema Vegetabiliumjának megmagyarosításán dolgozgatom. — És ha e' két Munkámat [ti. Linné növényrendszertanát s az Árpád-eposzt] Nemes Nemzetem' javára és díszére kidolgozhatom, megelégedéssel nézem, ha Geniusom még fiatal korában föld felé fordítja életemnek füstöt vetett Szövétnekét."

39 S a kapcsolatok számbavételénél ezzel elérkeztünk a tennivalókhoz. Földi és Csokonai szellemi kapcsolatából eddig voltaképpen csak verstanuk talált kellő méltatásra: Веке Albert meggyőzően mutatott rá a párhuzamokra már említett alapos tanulmányában. De ugyanígy föltárandó volna természettudományi kapcsolatuk számos részlete is, elsősorban a növénytani szókincs — nomenclatura — dolgában. Ez is sok érdekes eredmény35 Ld. Mixich i. m. 5. 36 KazLev. IV, 547. 37 Ferenczi i. m. 24—25. 38 Rövid Kritika és Rajzolat a' Magyar Fűvésztudományról... Bécs. 1793. 47. 39 It. 1949. 338. 381