A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Művészettörténet - Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX.századi művészettörténetéhez
melynek spekulatív szimbolikáján át szíve húrjainak rezgését halljuk. Az előtérben levő dombon néhány pogány áll, kikhez Koppány lovon vágtat föl, lenn a völgyben a magányos falusi templom, fölötte a szürkés, oszladozó felhők között fényben ülő Buddha alakja, mint valami délibáb lebeg. Az egész kép valami esőt követő szürkés hangulat után támadt vízióként hat, melyet a festő, nem a gondolkodó álmodott, innen a kép eleven hatása tárgya elvontsága mellett. 20 " Ezzel a készültséggel indul — batyuzni Debrecent, a pusztát. III. Boromisza 1927. augusztus 14. — tehát a beharangozó cikk megjelenése után — munkához lát. Barátaihoz fordul — egy laza társulású kolóniában való részvételre szólítja fel őket. Először Sárospatakra utazik, ahol fölkeresi Bálint József festőművész-rajztanárt, volt nagybányai, szabadiskolás ismerősét, aki az első felszólításra megígéri az akcióban való részvételt. Patakról Tiszakeszibe már együtt mennek: egykori nagybányai társuk Harsányt György Lajos él itt kisebb kúriáján. 21 A jövő terveit közösen megbeszélik, s úgy vélik: nincs különösebb akadálya a gyakorlati megvalósításnak. Megállapítják a munkaprogramot: az első tanulmányutat 1928-ban teszik. Addig Boromisza az elvi előkészítéssel, a debreceni társ Sőregi János a propagandával foglalkozik, s ki-ki befejezi hátralékos ügyeit. A megbeszélést követő nap Boromisza Pestre utazik. Hasonló elképzelésű művészek, kutatók társaságát keresi, s egy nagy kiállítás előkészületeivel foglalatos, mellyel mintegy előkészíteni kívánja „bejelenteni" a debrecen—hortobágyi utat. Megújítja ismeretségét Felvinczi Takács Zoltánnal, barátságot köt Zaj ti Ferenccel, az Aveszta-tudóssal, Dajka Andrással, a keleti kapcsolatok kutatójával. Zajtinak előadást is köt le Debrecenben, Nyíregyházán. 22 Sőregi eközben újabb cikkben — Pálffy József ^ kiállítása ürügyén — foglalkozik a Hortobágy megörökítésének fontosságával, 23 majd a kolónia sorsára döntő kihatású esemény következik: Boromisza a már említett nagy sikerű Nemzeti Szalon-beli csoportkiállításon megismerkedik Káplár Miklóssal. S mivel Káplár RipplRónai halálával tanító, mecénás nélkül maradt — lelkesen csatlakozik a hortobágyi társa20 Fónagy Béla: Boromisza Tibor képei a Nemzeti Szalonban. Nyugat, 1928. 553—554. 21 Bálint József is Boromisza közös lapja Sőregihez, 1927. augusztus 18. Sárospatak.; Bálint J., Boromisza és Harsányi György Lajos közös levele Sőregihez 1927. augusztus 21. Tiszakeszi. (Illusztrált). Bálint József a sárospataki ref. lelkész B. Dezső fia, a festő Dienes János osztálytársa. Együtt kerülnek Budapestre, a rajztanárképzőbe, majd Bálint hazatérve Sárospatakra gazdálkodik. Boromiszával Nagybányán ismerkednek össze. 1928-ban megválasztják a Sárospataki Főiskola rendes tajztanárának. {Bálint J. levele Boromiszához 1928. július 6.) Bálint leveleit lásd még 1922. szeptember 10.; 1927. június 14. FMA. Harsányi György Lajos tiszakeszi gazdálkodó, Boromiszával szintén Nagybányán került barátságba. Festés mellett elméleti munkássággal is foglalkozik. Modern művészeti irányok. Élet és Litteratúra, 1912. szeptember 15.; Kritikai szempontok. Válasz Lázár Béla dr. „Még egyszer a kétezer koronás művészet" c. cikkére. É. n. Hagyaték. Kéziratban maradt Új magyar művészet. Emlékezetes Nagybányáról, с írása (1927), mely nem egy fontos adatot tár fel az új magyar művészet indulásáról. Ez a friss szemléletű tanulmány egyben a Boromisza-irodalom egyik legautentikusabb írása is. Harsányi hagyatéka még feltáratlan, feldolgozatlan. Ld. ehhez: Harsányi Gy. Lajos levele Káplár Miklóshoz 1928. november 13.; Harsányi levele Boromiszához, 1932. március 10. FMA. 22 Boromisza levele Sőregihez, 1927. szeptember 1, 9. Boromisza levele Szöllős Árminhoz 1927. szeptember 9. Dajka András jellemzéséül említsük meg ekkor megjelent munkájának címét — melyet Boromisza előszeretettel ajánl barátainak: A Gellérthegy és magyar őstörténet. Bp. É. n. Szerző.; Zajti Ferenc (1886—1961) író, festőművész, a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének vezetője, Aveszta-kutató. Történeti — az ősmagyarság kérdéseivel foglalkozó írásait a turanizmus jegyében fogantak, merész képzettársításúak, állításai azonban erősen vitathatók. Felkészültsége kétségtelen. 23 Sőregi János: Az öreg puszta kívánságai. Debreczen, 1928. február 12.; Sőregi levele Boromiszához, 1928. március 29. FMA. 359
