A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX.századi művészettörténetéhez

A háborúban katonai szolgálatot teljesít — kevés ideje marad festeni. 1918-ban, Papp Auréllal közösen rendezett tárlatán mégis emlékezetest nyújt;

10 ekkor állítja ki mozgalmas vásári jeleneteit, bizarr mozgáskompozícióit, zöldes alaptónusú, nagy fényerejű szatmári tájait.

11 A Tanácsköztársaság idején a rendkívül fontos vasúti csomóponttá előlépett Szatmárnémeti állomásparancsnoka, a katonatanács alelnöke. A bukás után Magyarországra jön, egy ideig bujkál — Dunavecsén tartóztatják le — majd a Gyűjtőfogház rabja.

12 Kiszabadulása után Budapesten telepszik le, a Margitszigeten lakik. Innen Szentendrére költözik; а volt nagybányai művészekkel akar telepet alapítani. 1925—26-ban Csehszlovákiában, Érsekújvárott jár,

13 több kiállítása van, majd hazatérve végigfesti csaknem az egész Dunamentét, a pilisi hegyeket, a Dunakanyart, s Óbudát.

14 Közben két nagyobb bemutatót tart; 1922-ben a forradalmak és a fehérterror idején készült alkotásait állítja ki — Medgyessy Ferenc szobrainak társaságában —, 1924-ben pedig önállóan jelentkezik. De következzenek ismét a bírálatok! (Boromisza) „a fákat, a növényzetet, a föld szerkezetét, az eget, szóval a táj összetevő részeit valósággal ízekre bontja, és a felbontott egységeket alakítja át külön-külön olyan motívumokra, amelyek már felszabadultak a naturalisztikus természetszemlélet megismétlésének sematizmusától. E képelemek egyesülnek aztán megkapó, lebilincselő szintézisben. Ily kettős építőmunka csupán erőskezű és biztos tudású művésznek sikerülhet. Boromisza logikussá tudja tenni újraformáló munkáját, a képei nem hervadt absztrakciók, hanem sugárzó, eleven alkotások, a geometriai emlékképeket felidéző tömegek az élet illúzióját sugallják, a ragyogó színek, szilárd formák, a dolgok fölé kerekedő egészséges, bátor művész fölényét, töretlen életkedvét mutatják." — írja róla 19922-ben a Nyugatban ugyanaz a kritikus, aki 1914-es kiállítását ismertette.

15 Még jelentősebb másfél évvel később adott összefoglalása : bemutatkozása a Belvedere termeiben. Hevesy Ivánnak, Boromisza monográfusának sorait idézzük: „Az olajképek határozottan, pregnánsul tudják a formákat és mozgásokat hangsúlyozni, valőrökben és tónusokban is egyszeiűbben és könnyebben tudnak kontrasztot fokozni. Az olajképek hozzák az aktív lendületeket, a cselekvéssel teli mozgalmasságokat. Ezeknek a képeknek furcsa erejét fokozza még az is, hogy a konkrét, anyagszerű súlyos realitás ellentmondó absztrakciókkal vegyül bennük. A bokrok, levelek, földi tárgyak foszforeszkáló fényekben és ragyogó csillogó színekben csillognak, de azért sohasem olvadnak fel anyagtalan víziókban, hanem mindig megőrzik reális testiségüket. A fény azonban, amely ezeknek a csillogó sziporkázásoknak forrása, mintha nem a nap fénye volna, hanem valamilyen felső, absztrakt, égi sugárzás, amelyet a festő képzelete önkényes célból irányít a földi testekre. Céljainak és képességeinek tisztább tudatában alkotta meg ezeket a képeket- Boromisza. Értékeinek tetőpontját a munkát ábrázoló képeken érte el. Ezek a legegységesebbek és legzártabbak a lelki hatások és a piktori formák szempontjából egyaránt."

16 Boromisza ekkor Pesten, illetve környékén él, s üldöztetései ellenére sem szakítja meg — sőt szorosabbra fűzi kapcsolatait baloldali elvbarátaival. Madzsar József, Stromfeld Aurél köréhez tartozik, munkáselőadásokon vesz részt, a 100% programjainak egyik szervezője.

17 10 Háborús szolgálatáról, Papp Auréllal rendezett kiállításáról ld. levele édesanyjához. FMA. 11 Pirk János szentendrei művész visszaemlékezése. 12 Haulisch, 300. Boromisza feljegyzései Dunavecse, 1920. Ősz, 1919. X. (vers) Dunavecse.; Korkép (Vázlat), 1920. Dunavecse,; 1920. Ősz, Gyűjtőfogház (vers). FMA. 13 Sándor Dezső: Boromisza Tibor művészi hitvallása. Prágai Magyar Hírlap, 1926. február 14.; Sándor Dezső: Ősmagyar, vagy ős szlovák kultúra? Prágai Magyar Hírlap, 1926. január 29. 14 Lásd pl.: Margitsziget, 1922. április. (Akvarell). 22x31 cm.; Óbudai hajógyár, 1922. (Akvarell). 23X32 cm. 15 Bálint Aladár: Boromisza Tibor és Medgyessy Ferenc kiállítása. Nyugat, 1922.1305. 16 Hevesy Iván: Boromisza Tibor kiállítása. Nyugat, 1924. 391—392. 17 Haulisch, 301—302. Gergely Sándor: Két Cikk-Cakk este. 100% 1928. 7. sz.; —: Cikk-Cakk. Litteratúra. 1928. július.;-s. (Tamás Aladár): Csoportkiállítás a Nemzeti Szalonban. Boromisza Tibor képe. 100% 7. sz. 1928. április. 357