A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre (1901–1944) kisgrafikái

zetből

61 rekonstruálhatjuk, hogy az elsőn „morcos, kiszáradt fa a dombtetőn, alatta nőalak olvas, kezében gyermekláncfű, erre a halál ráfúj", másikon „nőalak kút vizében képét nézi", harmadikon „bekötött szemű fiatal lányt a halál vezet". E hármas terv első variánsa a„Haláltánc" sorozat részét képező (Lusztig) Lili ex librisével rokon. Hosszú szünet után 1935-ben bukkan fel ismét a halál gondolata dr. Némedy már említett ex librisein („Jelenetek egy apa életéből", falusi temető). Nem tudni pontosan, ki, vagy mi adta az ösztönzést a „Haláltánc" sorozat elkészítéséhez: lehet, hogy az 1935-ös debreceni nemzetközi kiállításon látott modern haláltánc lapok,

62 vagy a Szegedi Grafikabarátok Köre (közelebbről Lusztig) biztatása: vállalja a kiadást. Tény, hogy 1936-ban megjelent az album, Vadász legizgalmasabb sorozata. Vajda Béláné és Lusztig haláltánc könyvjegyén olasz városban, utcai énekesként, illetve tengerparton, halászként, Lili könyvjegyén napraforgók alatt, Déryné lapján fészket rabolva jelenik meg a lopakodó halál. Soó Rezső ex librisén a hegymászó, dr. Némedy lapján a vándorló, dr. Illyés S. László könyvjegyén a kötéltáncos halála. „Ex musicis" felirat áll Réthy István és Weisz Imre haláltánc lapján. Az utóbbin (op. 134) a flótázó, az előbbin (op. 140) nagydobot verő csontváz jelenik meg a cirkuszban, függöny mögött. Ugyancsak cirkuszban, de nem a háttérben tűnik fel a csontváz dr. Illyés S. László könyvjegyén (op. 136): Duna-parti szabad cirkuszban végzi mutatványát az ámuló közönség felett, drótkötélen. Ez az apró remekmű nagy téri tömörítéssel és drámai sűrítőerővel utal az élet-halál kérdésre, éppúgy, mint dr. Arady Kálmánnak szánt 139. számú lapja, amelyen marionettfiguraként táncoltatja az embereket a halál csontkeze. E sorozatot látva rendelte meg Kuylen 1937-ben a maga haláltánc lapját: ezen, éppúgy, mint a fentieken: az élet nagy színterén, a földgömbön táncolnak cirkuszi lovasként az emberek, de nyakukon már a halál ül. Divat szülte-e a „Haláltánc"-ot, vagy Vadász belső igénye? Jelen volt-e már 1936-ban félelemérzete, ami 1938—39 táján már nyilvánvaló? Nem tudni. Legkorábbi e sorban 1940-es újévi lapja (op. 269), amelyen fagyott, deres mezőn, sarlóval levágott virágok hevernek, szöges dróton elárvult madár. Kuylenéknak ajándékba küldött 194l-es újévi üdvözletén ugyancsak szíven lőtt madár látható az 1940-es évszám alatt, de az 1942-es feliratú fatörzsből új ág sarjad és fészket rakni készül egy madárcsalád (op. 273). A „BUÉK—1943—Déry Ilonka" feliratú alkalmi grafika (op. 331) olajágat hozó galambot jelenít meg. Lusztig 194l-es újévi üdvözletén fehér galambra lecsapó fekete sas utal hallatlan finomsággal, de nagy erővel az igazságtalanságra, a jót fenyegető gonoszra. Ugyanezt a gondolatot már 1940-ben megfogalmazta G. Wees ex librisén (op. 297): hét gonosz szigonnyal támad az árva nyulacskára. A galamb mellett angyal alakok hordozzák e lapokon a békevágyat, képviselik a jót a gonoszokkal szemben. Angyal repül át a térképen „BUÉK—dr. Lusztig Istvánék" (op. 270) a háborús rémületben dermedt városon („Pax 1944—Déry Ilonka"), a háborút jelképező zsoldosra tapos („BUÉK 1942—Lusztig István"). A békeangyal azonban csigaháton érkezik (op. 319—BUÉK 1942—Déry Ilonka), mert nehezen várják a háborútól kimerült, meggyalázott emberek, akiknek sorsát ugyancsak jelképesen fejezi ki Vadász 292. számú rézkarcán: ketrecbe zárt angyalt öklüket rázó, csúfolódó gonoszok vesznek körül. A béke és az alapvető emberi jogok kerültek veszélybe az öt évig tartó háború és a harmincas évektől már jelenlevő zsidóüldözés során. így az angyal rémülten kapaszkodik a háborgó tengeren hánykódó hajó rúdjába(op.291—

„Pax Déry Ilonka 1941" és „BUÉK 1942—Vadász"), a vitorla felirata, éppúgy, mint a 40—44 közt készült lapok jórészén, itt is PAX. Ha egy pillantást vetünk Vadász Endre 1940 körüli szabad grafikáira, akvarelljeire, guache-jaira, nyilvánvalóvá válik, hogy rémülete, kétségbeesése egyre fokozódik. 1943-as firenzei lapján kaszás halál sétál át az Arno hídon, szajoli jegyzetein, akvarelljein a közelgő vég ólmos fájdalma leng át. A halállal való játék, ahogy Kardos László jellemezte az 1936-os Haláltánc-ot bevezetőjében — már rég megszűnt játék lenni a harmincas évek végén: súlyos, valóságos élmények és félelemérzet kifejezője lett. 61 Leírást közli 1922. XI. 30-án kelt levelében, valamint kéziratos naplójában. Mindkettő Bartos Lili tulajdona. 62 A kiállításon Bérei Soó Rezső gyűjteményéből bemutatásra került Erler, Fingesten, Fleissig, Sepp, Frank, Geiger, Ritter stb 42 db. haláltánc ex librise (rézkarcok). 339